Fogadom (puf)

Fogadom

Jogilag lehetetlen - mondja szomorúan Richter, és megrázza a fejét, míg a gondolataiban kutat. Richter feje egy lexikon, tele adatokkal, és végtelen könyvespolcokkal - vagyis hát Boka így képzeli, - és hiába kutat benne lázasan, úgy tűnik, nem találja a megoldást. - Itthon még nem legalizálták a házasságot egynemű párok között.
Boka nem szól. Ő nem akar ebből jogi procedúrát, meg egynemű párok házasságáról szóló propagandát. Ő csak Ernőt akarja, őt magát, villámkék szemét, lenszőke haját, szelíd arcát, szépívű ajkát, a bőre selymét, őt magát egészen, mert hozzá tartozik, és senki nem veheti el tőle.
Hadd lássa meg ország- világ.
- Nem érdekel a papír. - szólal meg végül rekedten. - csak meg szeretném ünnepelni, hogy összetartozunk, és megfogadni neki, hogy sosem hagyom el, míg a halál el nem választ. Azok előtt, akiket szeretek, a családom, és a barátaim előtt. Szerintem ehhez semmilyen törvény nem vitatja el a jogomat.
Richter arca olyan hálás, hogy látszik, hogy megkönnyebbül.
- Ó nem, hát arra tényleg nem. - helyesel - Ennyi az egész? Hát ezt meg lehet oldani, úgy,...
- Nem megoldást keresek. - vág közbe Boka, udvariasan, de határozottan. - Meg fogom tenni. Csak valami nagyon felejthetetlen módon szeretném megkérni a kezét. Ezért kérdeztelek meg.
Richter zavartan harapja a száját, mert hát az improvizálás nem teljesen az ő erőssége. Boka látja rajta, hogy segíteni akar, nagyon, mindennél jobban, de ott, ahol édes romantikusságnak kellene lennie, ott Richter agyában valószínűleg egy hatalmas, kiégett fekete lyuk van. A fiú arcán gyöngyözik a veríték, hogy jó tanáccsal szolgálhasson egykori hadvezérüknek, de jól láthatóan nem megy, és Boka megsajnálja.
- Hagyd csak - legyint- úgyis megkérdezek még mindenkit. Azért ha valami eszedbe jut, szólj bátran - kacsint rá kedvesen, és megveregeti a fiú vállát. - Köszönöm, barátom.

Csele arca ragyog.
- Úristen. - majdhogynem tapsikolni kezd, totál bezsong Boka szavaitól. - Megkérni? Jézusom, ez nagyon édes. Segítek megszervezni az esküvőt, jó? Annyira... jézusom, hát nézd meg, totál kész vagyok.
- Egyelőre nem az esküvőt tervezem. - Boka szíve megszakadna, hogy le kell állítania Cselét, de hát le kell. - Csak, hogy hogyan kérjem meg. Azt akarom, hogy hihetetlenül emlékezetes legyen.
Csele szemöldöke összeszalad, ahogy gondolkozik, és Boka agyán átsuhan, hogy a következő ilyen kört úgyis Csele és Csónakos járja majd, de nyilván más eljegyzésre vágyik egy Csele, mint egy Nemecsek.
- Ó én egy elegáns étterembe vinném, egy romantikus vacsorára, és azt a pezsgős megoldást választanám, tudod, amikor a pohárba rejtik a gyűrűt, az ennyira finom megoldás. - mondja végül ábrándozva Csele, és Boka mosolyog az orra alatt, mert hát Cselét pont így kell lenyűgözni, és az Andris majd igenis kösse fel a gatyáját, ha ő folyamodna eljegyzéshez.
De ez azért nem jó, mert nem Nemecsek.
Voltak már együtt vacsorázni, de Ernő nem szereti az idegeneket, főleg nem enni előttük. Fel sem emelte a tekintetét általában a tányérjából, és szabályosan feszengett addig, amíg fel nem keltek az asztaltól, azon meg konkrétan ki volt akadva, ha Boka ragaszkodott hozzá, hogy kifizesse az estét. -
Szóval ez nem a legideálisabb ötlet.
De Csele arca ragyog.
- Talonba teszem. - Boka végül diplomatikusan csak ennyit mond. - Köszönöm, barátom.

Weisz azt mondja, hogy dalt kéne neki írnia.
- Tök szívesen segítek - lelkendezik - De komolyan. Valami nagyon édes dalt kell neki írni, mert Nemecsek olyan édes egy pofa. Jó, lehet, hogy dalt annyira nem tudunk írni, mert szar vagyok zeneszerzésben, de dalszöveget lehet írni valami romantikus szám dallamára, és eléneklni, miközben gitározol. Úristen, az tök romantikus, meg minden. Ha akarod, segítek!
- Ne mondd már, hát borzalmas hangom van. - Boka mosolyog, mert olyan abszurdnak tűnik a gondolat, hogy ő énekelve kérje meg Nemecsek kezét. - Nem te vagyok. Nem tudok énekelni.
- Jézus, dehogynem tudsz. Hallottalak már.
- Mikor hallottál? - Boka arca önkéntelenül is grimaszba rándul. - Igazán kerülöm a nyilvánosságot.
- Néha énekelsz a zuhany alatt. - vágja rá diadalmasan Weisz - Szoktam hallani. Amikor nagyon-nagyon jókedved van, vagy éppenséggel be vagy csiccsentve. Akkor mindig dalolsz valamit. Ilyen régi magyar számokat. Tök jól áll a hangodhoz.
-Ehh. - Boka legyint. - Nem hinném, öregem. Az éneklés, meg a gitározás... Hát az annyira nem én vagyok. Semmi felesleges sallangot nem akarok, csak valami olyat, ami nagyon mi vagyunk, és nem felejti el.
Weisz ezt persze nem érti, ő nagy csinadrattát képzel el, meg valami színpadias térdreesést. Mert hát Weisz ilyen, Egy show-man. De nem. Ez Bokának nem megy.
- Jó, lényeg a lényeg, listára írom. - mondja végül. - Köszönöm, barátom.