A megafonnal kezdődött (marvel)

A Megafonnal Kezdődött

- Ne ébreszd fel olyan hirtelen. - javasolja Steve Sam-nek, aki egy isten tudja, honnan szerzett megafonnal oson a hálószobába, hogy felébressze Bucky-t. - Tudod, bérgyilkos, elit képzésű szuperkatona. 
- Oszt? - Sam hátra se néz - Én is. Csak meg tudom védeni magam! Hiszen magánál se lesz! 
Steve elmormolt az orra alatt valamit, de senki nem értette, meg nem is figyelt rá különösebben. 
- Amúgy miért is alszik még ilyenkor? - Natasha tök rezignált - Délután két óra van. 
- Hát... - Steve vállat von - A kiegyensúlyozott ütemezésű alvást még nem igazán tudtuk felvenni a repertoárunkba. 
- Mi ez a királyi többes? - hördül fel Clint, és Natasha legyint.
- A trendi nagyonromantikus amcsi szerelmespárok így hivatkoznak saját magukra. 
- Mi, és a trendi? Szerintem te el vagy egy kicsit tévedve. - Steve megcsóválja a fejét - Hát a százegyedik születésnapját ünnepeljük! 
- Jól van, menő vagy. - avatkozik közbe Tony is, miközben meggyújtja az utolsó gyertyát is a tortán. - Tűzoltók száma remélem kéznél van. 
- Előbb a mentőké fog kelleni - jósolja Steve - Én mondtam Samnek, hogy ez nem túl jó ötlet. 
- Mehet?- tátog Sam Bucky feje mellett, és Natasha, ahogy benéz, biccent. 
- Wow, Rogers. Azért valljuk be, nem semmi látvány ez a te pasid. 
Bucky hason fekszik keresztbe az ágyon, fémkarja a párna alatt, másik karja a párnán, azon az arca, dús, sötét haja a szájába lóg, a takaró a dereka köré tekeredik, tökéletes teste, szép rajzolatú izmai láttán Steve már csak megszokásból is nagyot nyel. . 
- Azért gatya van rajta, ugye? - kérdezi Clint, tettetett kétségbeeséssel - itt hölgyek is vannak. 
Natasha megvetően felhorkant. 
Nagyon tudott horkantani. 
- Emlékeztetnélek, hogy előbb szexeltem vele, mint Rogers. 
- Jó! - Steve feltartja a kezét - De nem emlékszik rá, úgyhogy az nem számít. Tessék szépen elpirulni a gondolatra, hogy Bucky ádámkosztümben fekszik a közös ágyunkban!
- Jól van már, totál magam alatt vagyok. - forgatja a szemét Natasha - Haladjunk már, mert felgyullad a konyhád.
- Ki ne hozzátok addig, míg nem adtok rá valami gatyát - jelzi Tony a konyhából - Nem akarok megállni a fejlődésben!
Sam eközben kommandós kézmozdulatokkal elmutogatja, hogy van Buckyn gatya.
- Mehet? Három... kettő... egy... - a megafonba üvölt - BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT BARNES!
A következő pillanatban Sam szó szerint a falon van, egy tébolyodott, elfelhősödött tekintetű Bucky néz vele farkasszemet, fémkezének minden ujja Sam torkába váj, aki képtelen megszólalni, annyira elszorul a levegője. 
- Mondtam. - sóhajt Steve, majd fennhangon Buckyhoz szól - Jó reggelt Buck, na, semmi baj nincsen, Sam csak viccelt, gyere szépen. - fesztelenül Buckyhoz sétál, aki, amint meghallja Steve hangját, mintha oszladozni kezdene a felhő a tudata körül, Steve -re néz, aki elsimítja a haját a szeméből, és lágy csókot lehel a halántékára. 
Bucky értetlenül néz Samre a markában. Aztán Steve-re. Aztán megint Sam-re. 
- Tedd le szépen. Csak viccelt. Mondom. - Steve megsimogatja Buck hátát, az pedig engedelmesen elengedi a másik férfit, aki a földre zuhan. 
- JÉZUSOM. - Sam a nyakát dörzsölgeti, és kapkodva szedi a levegőt. - Ez MARHA GÁZ VOLT!
- Mondtam, hogy ne ébreszd fel olyan hirtelen - von vállat Steve, lassú, lusta mozdulatokkal nyomkodva Bucky megfeszült vállát. 
- Jó reggelt. - Bucky ilyenkor ébredés után még olyan, mint egy rozsdás gép. - Miért van itt mindenki? Megtámadtak minket? 
- Születésnapod van, Buck. - Steve majd kifolyik a saját hangján. - Jöttek megünnepelni téged. 
Bucky megütközik. 
- Mi az a születésnap? - kérdezi szégyenkezve, és kerüli a szemkontaktust.
- ... na én akkor most kimegyek. - Clint zavarban érzi magát, ez olyan bensőséges pillanat, vagy mi, és Natashát is magával húzza, akinek nem voltak különösebb erkölcsi fenntartásai, hogy mit lehet végighallgatni, és mit nem. 
Steve felől akár az összes ott maradhatott volna, Sam-re ügyet sem vet, aki még mindig ott térdel az ágy és a fal között. Leül az ágyra, és ölébe húzza Buckyt. 
- A napnak az évfordulója, amikor születtél - mondja türelmesen, mintha egy gyerekhez beszélne. - Tudod, szokása a társadalomnak megünnepelni ezt a napot. 
Bucky felhúzza a szemöldökét, de jól láthatóan nincs meggyőzve, ezért Steve folytatja, ujjaival egy heget cirógatva Bucky ép kezének alkarján. 
- Régen, annak idején, mikor kölykök voltunk, imádtad a születésnapot. Akkor mindig nálatok aludhattam. Egész éjjel fenn voltunk, és játszottunk, és bár mindenki csóró volt, meg háború, meg ilyenek, a mamád mindig megtalálta a módját, hogy valami kis süteményt összerittyentsen, imádtad az édességet, emlékszel?
Bucky tekintete felhős, és Steve annyira, de annyira szereti, hogy nem is firtatja tovább, lágy csókot nyom a szép vonalú szájra, és azt mondja: 
- Na nem baj, ha nem emlékszel, majd erre emlékezni fogsz. Vegyél fel valamit, aztán irány a konyha, mindenki rád vár!
Tony amúgy közben véletlen felgyújtotta a konyhát, de mondjuk egész hamar el bírta oltani.