Talán igen talán nem {JiKook ff+18}

Túl sokat beszélsz

Esni fog.Ez a szürke város csak még jobban felébreszti bennem a melankóliát.Lassú léptekkel haladtam az utcán, mikor hirtelen megéreztem arcomon apró esőcseppeket.Felnéztem a fekete felhőkre és kb olyan színük volt, mint a lelkemnek.Az emberek csak bámultak és elsuhantak mellettem vizes esernyőikkel.Cigimet számban forgatva felvettem a kapucnimat és kifejezéstelen arccal, lehajtott fejjel bolyongtam tovább.Elgondolkodtam mit is keresek itt igazából.Egy sikátorhoz érve befordultam oda majd egy kuka mögé elrejtőztem és vártam.Eldobtam félig elszívott cigimet és mikor éppen ráakartam taposni hallottam lépteket.Van ez a munkám.Visszatérő vendégem volt a srác aki megbízott, mindig ugyanarra az emberre küldött, de csak azért, hogy figyeljem.Most viszont azt akarta, hogy végezzek vele.Megvártam míg beljebb jön, hogy biztosan ne lásson meg senki, majd mögé osontam.Hátulról elkaptam és kitekertem a nyakát.Fél perc volt.Otthagytam majd feltűnésmentesen folytattam tovább sétámat a városban.Elővettem telefonomat majd tárcsáztam a jól ismert ügyfelemet.

-Kész.-mondtam mély és érzelemmentes hangon.

-Nagyszerű.Már elküldtem a pénz.Öröm volt együtt dolgozni veled Jungkook.-hallottam azt az elégedett vigyort még így telefonon keresztül is.

-Szintúgy.Minden jót.-ezzel letettem a telefont majd hazamentem.

Minden alkalommal mikor beteszem a lábam a lakásomban reménykedem benne hogy valaki várni fog rám.De minden alkalommal csalódnom kellett.Vettem egy meleg zuhanyt majd befeküdtem az ágyamba.A plafont bámulva gondolkodtam el azon, hogy ezt igazából én miért is csinálom?Miért nincs bűntudatom?Rengeteg pénzt kapok.Profi vagyok.Mégis úgy érzem hogy hiányzik valami.Gondolataimat telefonom csörgése zavarta meg.Egy ismeretlen szám hívott de ez már megszokott volt nálam.Felvettem majd figyelmesen hallgattam, hogy mit akarhat.

-Igen?-szóltam bele végül én miután egy árva hangot sem hallottam.

-Te vagy Jungkook?-szólalt meg egy eltorzított hang.Gondoltam biztos nem akarta hogy kiderüljön ki ő ezért megváltoztatta.Egyébként a környéken csak Jungkooknak szólítanak.Senki nem tudja hogy ki vagyok, csak azt hogy jó vagyok.Ezért általában sokan keresnek.

-Attól függ ki hív.-mondtam ismét érzelemmentesen.

-Lenne valaki....akitől szeretném ha megszabadulnál.

-Nem üzletelek telefonon.Ismernem kell az ügyfelem.-ismét nem szólalt meg sokáig majd végül mégis rávette magát.

-Jó.Találkozzunk holnap.

-Miből foglak felismerni?-kérdeztem.

-Egyedül leszek.-nem szenteltem rá túl nagy figyelmet csak elfogadtam.

Eljött a másnap én pedig unottan keltem ki az ágyamból.Hamarosan el kellett indulnom de a világért se mozdultam volna meg.Végül nagyot sóhajtva összekészülődtem és megindultam.Gyorsan elakartam intézni mert aznap még volt dolgom.Egy parkot választott ki találkahelynek méghozzá egy elég ismertet.Nem tudtam eldönteni, hogy most ez zseniális vagy teljesen abszurd-e.Ennyire nyílt helyen megbeszélni hogy kit öljek meg, vagy ennyire beolvadni a környezetbe.Leültem egy padra és vártam.Végül megjelent.Teljesen feketében remegő kezekkel állt meg előttem.Felnéztem rá majd egy szót se szólva intettem neki hogy üljön le mellém.

-Én elhiszem hogy ez neked még új.-néztem rá kapucnim alól.-De ne félj már ennyire.

-Bocsánat.-nézett lefele majd elővett egy mappát.Voltak benne képek az illetőről meg személyes adatok.Egy középiskolás fiatalemberről volt szó.Nekem ennyi infó bőven elég volt, majd fogva a mappát meg is indultam volna ám megfogta kezemet amitől reflexszerűen megfogtam csuklóját de eszembe jutott hogy nyilvános helyen vagyunk így elengedtem.