Talán igen talán nem {JiKook ff+18}

Halkan

Végre nyugovóra tértünk egy tartalmas éjszaka után, ám nem volt olyan pihentető, mint szerettem volna.Ismét felriasztottak álmomból viszont most telefonom csörgésére ébredtem.Jimint nagy nehezen lelöktem magamról majd telefonomért nyúltam és néztem hogy ki hív.Természetesen egy ismeretlen szám volt de nem is vártam mást.

-Tessék.-mordultam bele.

-Aludtál?-szólalt meg egy ismeretlen hang.

-Ja.-döntöttem vissza fejemet párnámba.

-Bocsi de ez fontos lenne.-kezdett neki mondandójába.-Jimin apja vagyok.-Pár pillanatig csend volt, próbáltam felébredni hogy bebizonyosodjak róla hogy nem csak álmodom.Jimin felé fordultam de ő mélyen aludt így inkább kivánszorogtam a fürdőbe társalogni vele.

-Mivan?-csuktam be magam mögött az ajtót.

-Jiminről van szó.

-Figyelek.

-Vigyáznod kell rá.Tudom hogy ismeritek egymást és hogy most is nálad van, de muszáj szemmel tartanod.Bármit megadok neked csak ne essen baja.

-Honnan tudod hogy ittvan?

-Jimin mesélte.-pletykás szájú.

-És mitől is kéne megvédenem?

-Gondolom tudsz a dolgokról.Engem fogságban tartanak, így nem tudok neki segíteni.Jimin kell nekik mert magamtól nemfogok semmit sem mondani.Keresik és örömmel tennék el láb alól.Nem akarom hogy az utcára menjen.-hadarta el.

-Örömmel állok szolgálatában.-vettem fel távolságtartó viselkedésemet majd mintha ez egy újabb munka lenne, folytattuk a társalgást.

-Köszönöm.-ezzel letette a telefont én pedig nagyot sóhajtva léptem ki fürdőből.

-Ki volt az?-Jimin hirtelen előttem teremt a semmiből én pedig kicsit hátraléptem ijedtemben.

-Senki.Munka.-zártam volna le de nem hagyta magát.

-Mondd el.

-Had aludjak végreee.-feküdtem vissza fáradtan.

-Ismerős volt a hangja.-támaszkodott rám.-Apa volt?

-Nem.Aludj.-temettem fejemet párnámba.

-Miért nem mondod el?-kezdett el durcázni.

-Mert ez munka és szigorúan titkos.

-Jolvan.- tudtam hogy megsértődött de olyan fáradt voltam hogy per pillanat nemigazán érdekelt csak aludni akartam.Nem kellett sok, pár perc múlva álomba szenderültem és legközelebb csak reggel keltem fel.

A nap fényesen sütött be az ablakomon, a fák susogása ébresztett fel édes álmaimból majd pár pislogás után felkeltem.Jimin nem volt mellettem így lementem megnézni hogy hol van, viszont nem találtam sehol.Már előre látom hogy nem lesz vele könnyű dolgom, főleg úgy hogy vigyáznom kell rá.Gondoltam talán iskolába mehetett ezért gyors összekészülődve beszálltam a kocsimba és elmentem a sulijához.Siettem mert egy pillanatra se téveszthettem szem elől, legalább a lakásomban biztonságban lenne de így a nyílt utcán csak egy darab húsnak minősül és a kóbor kutyák akármikor elvihetik.

Megérkeztem a sulihoz ahol azonnal 1000 szempár fogadott de ez a legkevésbé sem érdekelt most, gyors léptekkel bementem.Ha jól emlékeztem az órarendre akkor most éppen matek órája lenne így megindultam a terem felé.Kopogás nélkül berontottam és ismét szempárok szegeződtek rám.Végignéztem a sorokon és megláttam Jimint leghátul.

-Elnézést!-mondta hangját felemelve a tanár amikor megindultam hátra.

-Igen?-vettem nagy levegőt hogy azért ne legyek annyira durva.