Talán igen talán nem {JiKook ff+18}

Találkozás

Jimin vággyal teli sóhajai megbabonáznak.Nehezemre esik nemet mondani, úgyhogy ajkaira hajoltam és hagytam magam.Hajamba túrva húzott egyre közelebb magához.Bele-belenyögött szenvedélyes csókunkba, szinte alig kapott levegőt nyelvemtől amit torkáig ledugtam.Már majdnem nekiálltam levetkőztetni amikor valaki elkezdett kopogtatni ajtónkon.Elváltam tőle, még egy nyálcsík is keletkezett heves csókunktól, majd felálltam róla.Az ajtóhoz mentem de előtte még megigazítottam magam, hogy ne látszódjon álló faszom.

-Igen?-kérdeztem kissé ingerülten.

-10 perc múlva indulnunk kell.-szólt az egyik őr.

-Mindjárt megyünk.-ezzel rácsaptam az ajtót.

-Indulnunk kell.-feküdtem vissza Jiminre aki megse mozdult előbbi pozíciójából.

-Nemakarok.-duzzogott majd inkább hasára feküdt.Természetesen azonnal fenekére csaptam egy akkorát, hogy még nekem is fájt.Jimin csak feljajdult, majd fenekét dörzsölgetve visszafeküdt.

-Ha nem kelsz fel kapsz egy ennél is nagyobbat.-azonnal felállt mivel nem akart még egy ilyen ütést kapni.

Nagy nehezen repülőre szálltunk, én pedig hálát adtam istennek, hogy végre vége van.Alig vártam, hogy hazaérjek kényelmes ágyamba és aludjak legalább egy 28 órát.

-Holnap lesz egy fontos dogám.Muszáj bemennem suliba.-kezdett neki Jimin amint hazaértünk.Nem tetszett ez a dolog.

-Hahh...jolvan.Veled megyek ezek szerint.-huppantam le a kanapéra, majd épp nekiláttam volna élvezni a csendet és a nyugalmat, de Jimin természetesen megzavart.

-És izéé...-mászott ölembe.-Segítesz matekba?-ajándékozott meg egy aranyos mosollyal.

-Neeeeee ne keljeeen.-kezdtem el majdnem sírni.

-Légyszi Jungkook nagyon nem értem az anyagot.-hisztizett tovább.

-Hahh...mit nem értesz?-döntöttem hátra fejem, majd egy hatalmas sóhaj elhagyta torkomat ezzel jelezve neki, hogy nagyon nincs kedvem per pillanat matekozni.

-Másodfokú egyenlet.

-Mit nem lehet azon érteni?-förmedtem rá.-Tanuld meg a képletet.

-De úgy adja a feladatot, hogy mielőtt kiszámolnád amit kell, valami mást is ki kell számolni, hogy tudj számolni az eredeti képlettel.

-Mi a fasz van?-értetlenkedtem.Semmi logika nem volt mondatában.

-Na.-kezdett neki.-Van egy egyenlet.-mutogatta.-És ki kell számolni pl, hogy mennyi az x vagy az y.

-Igen.

-És hogy azt hogy kell kiszámolni.

-Arra is van képlet.Benne van a függvénytáblázatban.

-De kell csinálni belőle egy háromszöget.

-Mi?Minek?

-Hát, kell nem?

-Mér kéne?

-Hát hogy tudj számolni.

-Szerintem sürgősen nyerj a lottón, különben éhen fogsz halni.-nevettem ki.

-Várj megmutatom.-ezzel elővette füzetét.

-Ehhez nem kell háromszög.-mutogattam.-Semmi köze egyiknek a másikhoz.

-Mi?

-Mit nem értesz már megint?-emeltem fel hangom miközben elképedve néztem rá.

-Miért nincs közük egymáshoz?