Tehetetlenség

2.rész

Lehetetlenségnek tartom ezt az időt.
2hónap tellt el lassan azóta mióta a szobám küszöbéből kitetted a lábadat,és útnak eredtél.
Szavaim annyira süketek és érintetlenek,hogy ezt sosem tudod meg.
Nagyjából az életem háromnegyedét feketeségben élltem meg és hagytam ahogy a magány magába rántson.
Erre jöttél te és mindent kiforgattál,hagytad hogy minden nap mosolyogva kelljek fel,és feküdjek le.
Hagytad hogy higgyek,és bizzak benned.
És a legszarabb ami valójában tönkretett..hagytad hogy szeresselek.

2hónap tellt el,lassan,és nincs olyan nap mikor ne sírnám vissza azt az időszakot,mikor még melettem voltál.

Annyira furának tűnik,hogy én,16évesen könyvet irok arról a fájdalmi pontomról,ami egy ilyesféle korban,hamar elmúlhat.

Nálam még is,még is megmaradtál.A mai napig érzem néha,buszon,utcán azt az átlagos illatod.
S talán a legrosszabb..hogy még mindig kereslek minden ember tekintetében.
Mint minden normális ember,továbblép,valaki mással felejteti el a gondot,keres,talál egy jobbat.
Szereti.
Felejt.
Én is ezt tettem.
Vagyis próbáltam,mert nem ment.

Miután magamra hagytál,heteken keresztül,minden nap sírva,magányosan,részegen,vagy akár beállva hajtottam fejem arra a párnára ahol régen te feküdtél.
Többször volt,hogy esténként,a pulcsidba sírtam ki a hozzád szentelt bánatom.

Éjszakánként,kiültem egy szál cigivel a kezemben az udvaron lévő padra,és a kaput bámultam.
Odaképzeltelek,ahogy lépsz be a nagy utazó táskáddal,hátrafordulsz,becsukod magad után a kapuajtót,a földre dobod a táskád,majd a karjaidba zársz.
Egy puszit nyomsz a fejem tetejére,s a fülembe súgva,valami édeset szólsz.
Aztán a képzelet erőm tovább visz a szobáig,ahogy belépsz az ajtón,a földre dobod a táskád,majd megcsókolsz.
Rögtön az ágyra huppansz,és könyörögsz hogy bujjak oda.
Majd miután melléd feküdtem,puszilgatni kezdesz.

Aztán egy pillanat után,az utolsó slukk ciginél,felállok,az árnyak eltünnek,és a szobába lépve azon agyalok..vajon most kivel lehetsz.

Tudod.
Volt egy tervünk,emlékszel?
Átköltözünk az albérlői házba,és minden esténket ott fogjuk tölteni,mikor velem vagy.
Hát megtettem.
Otthagytalak az emlékekkel a régi szobámban.
A régi ágyamon.
Átpakoltam mindent amit fontosnak tartottam,és otthagytam mindent..az emlékedet is.