Tigrisem (✔)

2. fejezet - Furcsán bizsergő fájás

Ébren fekszem, még nem kelt fel a nap és valahogy érzem, hogy maximum 2 órát aludtam, de egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. A mellkasomon Jani egyenletesen szuszog, akaratlanul is mosolyra húzódik a szám. Leírhatatlanul édes, oly ártatlannak, oly sebezhetőnek tűnik így. Hol van most a tigris? Egy romlatlan gyermeket látok benne, sehol az a komoly arckifejezés, az az elszántság, ami minden stream alatt benne van a tigrisben. Baromi aranyos ez az oldala is.

Óvatosan simogatni kezdem az arcát, szerencsére úgy alszik, mint a bunda, így nem kel fel. Bámulom, mint egy igazi szar, nyálas, romantikus filmben szokás. És még a gondolataim is pont azon a szinten vannak, mert még mindig nem hiszem el, hogy viszont szeret.

Hamarosan újra a kamerák elé kell ülnünk, úgy tenni, mintha mindez még mindig nem létezne. Ennél még szenvedni is sokkal jobb volt, abban a hitben létezni, hogy egész életemben gyötörnek majd Jani iránti érzéseim, amiket persze úgyse viszonoz majd. Elvigyorodom a gondolatra, hogy márpedig ez nem igaz. Nem kell kínlódnom, itt fekszik a mellkasomon, érzem a szívverését, a karjaim között szenderült álomra, s ha rajtam múlik soha többé nem is fog máshogy.

Amikor a hétvégén néztem a streamjeit, ahogy bolondozott, koncentrált, teljesen beleélte magát, ahogy önmaga volt, az igazi tigris, azzal a komoly arckifejezéssel... egyszerűen csak tudtam, hogy valami megváltozott. Elkezdtem többet érezni.

Egy furcsa mutáció ment végbe bennem. Persze azelőtt is fontos volt a hülye szemüveges feje és képtelenségnek tartottam már csak az elképzelést is, hogy ne legyen jelen az életemben, de valahogy a streamek közben, a hatalmába kerített egy – addig számomra teljesen ismeretlen – érzés. Féltékeny lettem. Mindenre és mindenkire, aki ott volt. Balázsra meg aztán főleg, pedig ő tényleg semmit sem tett. Olykor megpaskolta Jani vállát barátilag, néha lepacsiztak vagy megölelték egymást egy-egy túl heves, boldog pillanatban, amikor csirkevacsira került a sor. Mégis meg akartam ölni. Az összes kínzási módszer egyszerre jutott eszembe egy-egy érintés alkalmával. És amikor arra gondoltam, hogy vajon mi történhet streamen kívül, elszállt az agyam teljesen. Ezeket a dührohamokat pedig alkohollal akartam lemosni magamról. De hiába fürödtem a szeszben, csak annyit értem el, hogy szexuális töltetű álmaim lettek, főszerepben a TheVR csatorna másik felével, aztán meg iszonyatos fejfájással és lüktető merevedéssel keltem.

S ekkor tudtam, hogy már soha többé nem lesz semmi sem olyan, mint azelőtt. Hogy már nem úgy nézek rá. Az életem legfájóbb felismerése volt ez. A gyötrődés egy olyan magas fokára sikerült eljutnom, hogy aludni sem tudtam. Bármennyit ittam, bármilyen gyógyszert, altatót, nyugtatót vehettem be, semmi sem használt. Hétfőre eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem a testem sorvadását várni, hátha megdöglök és nincs többé ez a tortúra.

Nessaj pálinkája, amit a szülinapomra adott akkor fogyott el, s voltam olyan hülye és bolond, egy igazi részeg állat, hogy felhívjam az említett pingvinvezért, majd közöljem vele, hogy baromi jó volt a cucc, de még mindig nem döglöttem meg tőle, szóval valamit elkúrt.

Szó szerint emlékszem a beszélgetésre, akkor baromi szar volt, főleg lelkileg, de most már megmosolyogtat. Ness álmos hangon szólt bele a telefonba, fogalmam sincs hány óra lehetett akkor, de valószínűleg felkeltettem.

– Csá, haver! Hallod, kurva jó ez a pálinka! – kezdtem bele, mint valami fogyatékos. – Csak egy baj van vele: még élek, pedig megittam az egész üveggel – folytattam. – Pedig igazán kinyírhatott volna már. Semmi értelme ennek az egész kurva életnek. Jani is elment, hogy bassza meg! És majd alapítanak egy másik csatornát blyyy-jal. – Elhallgattam egy pillanatra, hatalmas levegőt vettem, hogy visszaszorítsam a könnyeim, amik a szembelsőmet égetve minden áron ki akartak törni. De nem hagytam. – Ezt a kurva érzést igazán kiűzhette volna legalább, ha már nem ölt meg. Ezt a furcsán bizsergő fájást a mellkasomból. – Ekkor már szipogtam. Mégis kitörtek a sós könnycseppek belőlem. Miért sírtam? Még mindig nem tudom, de valami köze lehetett hozzá a furcsán bizsergő fájásnak. És a napok óta tartó szenvedésnek is.

– Pisti? – szalad ki Nessaly száján hirtelen, nagyon furcsáló hangnemben a nevem.

– Tudod mit?! Hagyjuk, nem kellett volna hívjalak. Bocs – vágtam rá egyből és az arcom elé emeltem a készüléket, hogy lássam a képernyőt, s ezáltal véget vethessek a hívásnak.

– Le ne tedd! – ordított rám azonnal. Megszeppentem és visszaillesztettem a telefont a fülemre. – Mi a baj? – kérdezte sokkal kedvesebben.

Valahogy már mindent leszartam. Részeg voltam és ott volt az érzés, amit el se akartam fogadni rendesen, de mégis tudtam, hogy igaz és nem szabadulhatok tőle, akármit csinálok. Így, egyszerűen csak rávágtam a választ, bele sem gondolva mit mondok:

– Jani... – mondtam lemondóan. A hangom a világ összes fájdalmát felölelte.

– Nekem is hiányzik. De nemsokára itthon van! – felelte vidáman.

– Bárcsak a hiánya lenne a legnagyobb baj – szaladt ki a számon elhamarkodottan. S ekkor törtem meg. Hogy az alkohol, Nessaj kedves hangneme, vagy az egész helyzet abszurditása okozta, azt nem tudom, de elmeséltem neki, hogy miért vagyok most abban a helyzetben, amiben. Miért bőgök, mint egy tinipicsa, miért iszom napok óta. És mégis mi köze Janinak ehhez.

– Jól... jól értem, hogy...? – kérdezte, amikor befejeztem a hosszú monológot.

Alig tudtam megszólalni. Ha szóra nyitom a számat, akkor most már tényleg valósággá válik. Amíg nem beszéltem róla, addig csak egy feltételezés volt. S akkor, ahogy kimondtam, igen, beleszerettem a legjobb barátomba, nem volt menekvés.

– Igen – mondtam ki keservesen végül. Egyfajta szárnytörés volt ez nekem, mert iszonyat szar volt megtenni – és ha bárki megkérdezné, hogy miért léptem ebbe az irányba, csak megrántanám a vállam, a szesz furcsa dolgokat művel az emberrel –, de felszabadultam azzal, hogy elmondtam. Többé már nem nyomta a szívemet.

– El kell neki mondanod.

– Meg egy nagy faszt!

– És akkor ezt fogod csinálni állandóan? Iszol, mint egy alkoholista, hogy ne érezz? Én meg hallgathatlak minden kibaszott hajnalban, hogy hiába ittál? A magam és a te érdekedben is kérem: ne legyél már egy méretes pöcs! Nem lenne fair se magaddal, se Janival, sőt az egész Hardmode-dal szemben sem, hogy szép lassan tönkremész. Hogy teljesen tropára vágod a testi és lelki egészséged. Ja, és a nézőkről nem is beszélve! Azt akarod, hogy így lássanak? Teljesen szétcsúszva? Csak azért, mert nem tudod kinyit azt a máskor egyébként kurva nagy pofádat?

Hát igen... Baromi nagy szükségem volt erre a fejmosásra. Habár már ezelőtt is józannak éreztem magam, mégis ezek a szavak teljesen elűzték belőlem az alkohol hatásait. Igaza volt Nessajnak. Még az az egy szerencsém van, hogy rádöbbentem: nem veszhetek el, s mások sem veszíthetnek el, csak azért mert egy beszari köcsög vagyok.

– Igazad van – válaszoltam hosszas hallgatás után.

– Tudom.

– De mit csináljak?

– Az már a te dolgod, hogyan oldod ezt meg. Csak oldd meg! – És ezzel a lendülettel ki is nyomta a telefont. Kösz a semmit – gondoltam magamban akkor. De egy kiadós alvás után megfogalmazódott bennem a terv. A terv, ami persze nem úgy alakult, ahogy én azt kitaláltam.

Elmosolyodok a gondolatra. Erre szoktuk azt mondani, hogy a terv hibátlan volt. Igen, így múlt időben. Volt.

Lenézek Janira, aki még mindig édesen szuszog. Valahogy nem is bánom, hogy teljesen máshogy alakultak a dolgok. Az az egy számít, hogy most boldog vagyok és ezt senki sem veheti el tőlem. Mert Jani az én tigrisem, hozzám tartozik.