Serendipity (YoonMin) |ff|

~Ki vagy?~

Jimin pov.
Ez az ég... Káprázatos. Nem tudom szavakba önteni mennyire csodálatos. Ha egyszer elköltözök szüleimtől, olyan helyre fogok ahol mindig szép az este. Gondolataim nem tartanak sokáig, hisz szemeim lecsukódnak, kép befeketül. Elaludtam.

                          ~~Álom~~

Lábaimban puhát érzek meg. Egy fehér szőnyegen lépkedem. Tekintetem feljebb vándorol, és megpillantom a helyszínt ahol épp tengeten szemeim. Csakis fehérséget látok. Én vagyok az egyetlen aki nem illik a környezetbe, és egy hasonlóképpen felöltözött feketehajú srác. Vagyis gondolom az.
-Szia! Megtudnád mondani hol vagyok? Kérlek.-gyaloglok lassú léptekkel utána. De nem válaszolt. Mire odaérek megfogom vállát, és megkopogtatom. Rámnéz. Arca nincsen. Érdekes.
-Ki vagy? Én hol vagyok? Mi ez a hely?-homályosodik látásom könnyeimnek hála.
-Segíts!-rángatom meg vállát.-mire felpofoz.
-Ha gondolod kaphatsz még ilyeneket.-mordul rám a hirtelen csapás után. Valamit néz... Nem tudom mit. Érzem ahogy könnyeim lecsordulnak puha bőrömön. De hamar le is kenődnek. Mi?

Yoongi pov.

Elaludt. Motyog álmában, de egyenlőre nem hallom mit, szóval úgy határozok, közelebb megyek hozzá.
-Ki vagy? Én hol vagyok? Mi ez a hely?-hallom meg vékony cuki hangját. Egyemmeg mennyire édes.
-Segíts!-kiáltja már hangosabban, mire megsimítom arcát. Tejóisten milyen selymes.
-Shh... Álmodsz.-suttogom egy simogatást kisérve. Kezeimen sós könnyeit érzem meg. Letörlöm azonnal, de nem érek semmit, mert folyamatosan szipog. Rosszat álmodhat. Inkább felkeltem.
-Hé! Kelj fel!-rázogatom vállát, mire könnyes pupilláit kezdi nyitogatni.

Jimin pov.

Elsötétül a kép, majd nyitom a szemem, és rájövök hogy álmodtam. Puha érzés fog el az arcomon. Szemeimmel még most sem látok tökéletesen, könnyeimnek hála, de végül észreveszem a körülöttem lévő dolgokat. Egy kéz simítja arcom, mire feleszmélek és kiugrok öleléséből? Karjaival elég szorosan ölel, amit nem tagadok, de kellemes. Ezért rávetem szemeim, melyekkel mosolyogva vizslat.
-Ki vagy? Megint álmodom?-könnyesedik be ismét szemem.
-Shh... Nincs baj, csak álmodtad.-hallom meg nyugtató hangját. Az is aggaszt hogy arcát éphogy látom, de eléggé topmodell kinézetű teremtménynek látszik eddig.
-Félek, ugye nem bántasz?-vonom szemöldököm fellegekbe, és vezetem kérdőre új barátom.
-Ha szeretnéd sem bántanám az angyalokat.
-Miért mondasz ilyeneket?-nem értem. Egy tökidegen ember miért mondana nekem ilyet, ha 19 év alatt senki?
-Azért mert elloptál valamit.-mégis miről beszél?
-Mi? Miről beszélsz? Mit?-kérdezem ijedt hangnemben.
-A szívem.

Sziasztok babák, ittvan az újabb rész. Remélem elnyeri tetszését mindenkinek, de ismétlem, építőjellegű kritikát szívesen várom, és betartani is próbálom. Mellesleg bocsánat a rövid részekért de nem igazán van ihletem, bocsánat. A következő részig puszi ^^