Serendipity (YoonMin) |ff|

~3~

-Ah? Mi?!-nézek rá tág pupillákkal és vörös arccal. Azt mondta... Tetszem neki?! Ahh az lehetetlen.

-Ahj, neviccelj. Az lehetetlen. Tuti van valahol valami kamerás akivel valami prank vagy mi a szart csinálsz. Hah lebuktál!-nevetem el magam kínosan, mire közel hajol, és birtokba veszi ajkaim.

Gyengéden csókol, amit eleinte nem akarok engedni, de utána rájövök, hogy tetszem neki? Komolyan?
-Nem... Nemlehet. Sajnálom...-hajtom le a fejem, és vörösödök el megint.
-Miért nem?-erre a mondatára felemeli állam, hogy szemébe nézhessek. Jóképű... Nem tagadom. De az hogy egy ilyen jó srác belém szeressen(?) Ch. Lehetetlen.

-Sz...szeretlek.-nyögi ki nehézkesen mire újra vörös színbe borul arcom.
-Cuki vagy amikor zavarban vagy.-mosolyodik rám, mire mégjobban elpirulok.
-Nemis vagyok elpirulva...-jelentem ki szégyenlősen.
-Tartsd meg, és hívj ha gondolod.-kezembe nyomott egy cetlit amin gondolom száma virágzott.

Egy, mikor csinálta ezt, kettő ez tuti csak egy jól eljátszott vicc. Feláll, és nézem azt a helyet ahol pihenünk. Én. Egy. Fiúval. "Aludtam". Tudtom. Nélkül.

Nos. Elég rövid, de ez az első sztorim, nem tervezem hosszúra. Már most dolgozok egy másik sztorin, ami már most jobban tetszik, de ezt előtte be akarom fejezni. Legyetek kritikusak a sztorival szemben. Addigis pusz❤️