Srác a jövőben

×2×

Ijedten néztem az ajtóra, pedig nem volt félnivalóm. Nem is tudom, hogy mitől ijedtem meg igazán. Ekkor anya lépett be. Érdeklődően felemelte a VR szemüvegét, és lesöpörte magáról a pólóján ragadt pattogatott kukorica darabokat.

-Jé! Lett egy barátod?-csillant fel a szeme.

Örültem, hogy nem csinál belőle nagyobb ügyet, de úgy tűnt, hogy még nem fejezte be a mondandóját.

-Miért nem szóltál, hogy jön? Csináltam volna...-elgondolkodott-popcornt!-kiáltott fel végül.

-Igen az jó lett volna-hagytam rá.

Ami azt illeti nem tudom mi mostanában ez a popcorn mánia, de biztos... Anya ekkor kiviharzott és jól becsapta maga után az ajtót.

-Mi...mi az?-riadt fel Bony.

-Semmi. Csak anyukám-nyugtattam meg.

-Jujj nagyon leszidott?

-Nem. Ezen én is eléggé meglepődtem, de cseppet sem.

-Huhh-sóhajtott fel megkönnyebbülten a lány-na, de most már megyek-tette hozzá.

Bólintottam, és reménykedtem, hogy máskor is jön, bár ezt nem tettem szóvá. Helyette kikísértem Bonyt. 

Már az ajtónál toporogtunk, amikor hirtelen megszólalt:

-A házatok...öhm..nagyon szép!

Erre elmosolyodtam, eddig ezt senki sem mondta. Miért is mondták volna hisz, a házunk, úgy festett akár a többi ház. Szürke volt, nagy fehér keretes ablakokkal, és előttünk olyanok laktak itt akik a négy különböző nyelvhelyiség közül egy másikba költöztek. Ilyen elég ritkán van egyébként. Az gyakoribb, hogy valaki máshova menjen dolgozni, például az apám, aki a francia nyelvhelyiségben végzi a munkáját.

-Ugyanolyan, mint a többi ház-motyogtam-a ti házatok talán nem ilyen?-kérdeztem. Persze csak viccnek szántam, hiszen másfajta ház nem is létezik, itt az angol nyelvhelyiségben legalábbis nem.

-De, ilyen...-nézett rám furcsán Bony, de arcáról épp az ellenkezőjét olvastam le. Hazudik. Vagyis nem. Miért hazudna egyáltalán? Ez butaság. Lehet, hogy csak azért néz rám furcsán, mert félremondtam egy szót. Biztos így történt. Ez gyakran megesik velem.

***

Pár nap telt el csak utolsó találkozónk óta, de most vége volt a hétnek, és az utolsó napot Bony nálunk töltötte.

-Ez elég rossz lett-mutatott a monitorra a lány, amin egy tegnap kikapott beadandó volt látható.

-Hát igen, a földrajzot még muszáj gyakorolnod! El nem tudom képzelni, hogy Hogyan rontottad el pont a legegyszerűbb feladatot.

-Én viszont még mindig nem értem, hogy hogy oszlanak el a Nyelvterületek-csóválta a fejét.

-Nyelvhelyiségek-javítottam ki.

-Akkor azok, de tényleg nem értem. Miért négy nyelvhelyiség van?

-Hát mert...-kezdtem, és próbáltam felidézni a történelem órán tanultakat-nos azért mert csak így tudták egységesíteni. De másra sajnos nem emlékszem. Szerintem inkább nézzük meg neten!-ajánlottam gyorsan.

"A harmadik világháború során a Kínaiaknak sikerült feltörniük, és a Japánok segítségével leigázták az Amerikaiakat, akik már sok-sok éve uralták a világot. De a Kínaiak sem voltak bolondok, tudták hogy nem tehetik azt amit Amerika, mert azzal nem mennének sokra. A Japánokkal összeolvadva, így alakították ki a ma is létező nyelvhelyiségeket: a kípánt (japán és kínai összeolvadása), a spanyolt, a franciát és az angolt (utóbbiakkal megtartva tiszteletüket a többi nép iránt). Igazságosan elosztották a területeket, valamint házakat építettek, ezután mindenkit elszállítottak a világot behálózó maglev vonathálózat segítségével a kívánt Nyelvhelyiségbe." -olvasta fel Bony a neten talált összefoglaló szöveget.

-Igen, tényleg! Már emlékszem!-nevettem fel, de Bony nem tűnt ilyen lelkesnek. Összezavarodottan pislogott, majd egyszer csak egy könnycsepp gördült le az arcán.

-Nyugi nem rajtad nevettem! Te szuperül olvasol, vagyis igazából én csak a saját butaságomon nevettem, hogy milyen rossz vagyok történelemből, és hogy pedig ez egy könnyű anyag, és én mégse emlékszem rá, meg...

-Nem, nem nincs semmi baj azzal, hogy nevettél, csak nem is tudom kissé...-szipogott-igazából engem ez kissé elszomorított-fejezte be.

-De hát miért? Hiszen ez jó dolog! így az emberek békében élhetnek, nem zavarják egymást!

-Jó, mindegy. Mutasd inkább a térképet!

Erre bólintottam és kerestem  egy világtérképet a gépemen.

-És itt mi van?-mutatott egy fehér csíkra Bony.

-Hát, semmi, mivel ott túl meleg van, ezért veszélyes lenne odamenni. Igazából szerintem gyárak vannak ott, de erről nem beszélünk.

-Gyárak? És milyen gyárak?

-Semmilyenek. ez csak az én elméletem. Valószínűleg butaság-vontam meg a vállam.

-Szerintem cseppet sem butaság? Vannak még ilyen elméleteid? 

-Igen!-bólogattam lelkesen, és örültem, hogy végre hallgatóságra leltem.

***

Az idő csak úgy repült, mi pedig már az egész térképet telerajzolgattuk az elméleteinkkel. Bony gyakran csak hümmögött, de néha igazán tetszettek neki az elméleteim. Már sötét volt amikor a végére értünk, és én megígértem neki, hogy másnapra kinyomtatom az egész világtérképet 3D-ben. Ennek igazán örült.

-Házat tudsz nyomtatni?-kérdezte csak úgy mellékesen, mire kissé elpirultam. Mert igen kiskoromban mindig is arra vágytam, hogy egyszer igazi, működő házakat nyomtassak, és építész lehessek, de azóta feladtam ezeket az álmodozásokat. Mivel már nincs szükség új házakra. Ezt olyan 9 éves korom körül jelenthették be, addigra már mindenkinek volt háza, és az összes ház fel volt újítva. Utána napokig sírtam és nem találtam a helyem. Persze csak otthon, hogy mások ne lássák. Igaz nem számított volna... Na mindegy...
Bony várakozóan nézett rám, mivel az előbb kicsit elkalandoztam.

-Talán-motyogtam, visszagondolva a sok elolvasott építészetről szóló irományra, és a kicsi ház modelleimre, abból az időszakomból, amikor még azt gondoltam építész leszek-De azt úgy is tilos!-tettem hozzá kelletlenül, és már nem lepődtem meg rajta, hogy Bony ezt sem tudja. Pedig amúgy okos lány. Biztos csak rossz a memóriája, vagy esetleg szelektív. Nem tudom.

-És ha tilos?-zökkentett vissza a valóságba Bony hangja.

-Hát akkor nem szabad!-magyaráztam el ezt a pofon egyszerű dolgot, miszerint ha valami "tilos" az pontosan azt jelenti, hogy nem szabad csinálni, és kész-De egyébként is, minek neked ház? Pont azért tilos újakat építeni, mert felesleges, hiszen már mindenkinek van pontosan egy. Vagyis minden családnak.

-És ha valaki el akarna költözni?- forgatta a szemét Bony.

-Miért akarna?-nevettem fel.

-Mert mondjuk jobb környékre vágyik, vagy nagyobb házat szeretne? Hmm?

-Hahaha-nevettem-vicces vagy, de te is tudod, hogy minden környék ugyanolyan és minden ház ugyanakkora. Ebben a nyelvhelyiségben legalábbis. Másik nyelvhelyiségbe úgyis csak ritkán költöznek.

Bony erre elég furcsán nézett rám. Úgyhogy gyorsan mondanom kellett valamit.

-Szeretnéd kölcsönkérni a holo deszkámat? Azzal gyorsabban hazaérsz-mondtam végül, bár azt sem tudtam, hogy hol lakik.

-Nem kösz. De tudod mit? Gyere velem. Nem érdekel, hogy tilos építeni. Azt mondtad talán értesz a háznyomtatáshoz, és nekem szükségem van erre. Haza kell kísérned! Kérlek!