The Next Generation (Ft ff) [HUN]

-7-

–Arról nem volt szó, hogy majdnem megölitek, Karin!!–egy dühös fiúhang zengte be az Avatár  főhadiszállását.

–Ugyan édesem, csak kicsit játszottam! Nem is halt meg!– Karin unottan csavargatta szőke tincseit az ujjai körül. A kommikációs gömb másik oldalán lévő dühös morgást hallatott, mire a máguslány az asztalra csapott. –Megegyeztünk, nem?! Most már nem visszakozhatsz!!– Karin szemei haragosan villogtak a kivetített fiú arcára. Az egy ideig állta a tekintetét, majd lehajtotta a fejét. Tudta, hogy a vádak igazak.

–Bocsánat, igazad van. Pillanatnyi gyengeség volt.–mondta, arca kisimult, szája sarkába gúnyos mosoly költözött. Kisöpörte vörös tincseit a homlokából, majd belefúrta pillantását a lányéba. –A győzelemért.

Karin leplezetlen örömmel fogadta a fiú reakcióját, és csilingelő hangon vágta rá. –A győzelemért.

***********************************

Storm keze ökölbe szorult. Már órák teltek el, de nem leltek Karin nyomára. A lány mintha egyszerűen felszívódott volna. Hiába kérdezték a másik lányt, akit a barátnőjének hittek, az értetlenkedve figyelte őket. Mintha a szőke máguslány egyszerűen felszívódott volna, mind Magnoliából, mind az emberek tudatából. Miután Luna felismerte a jelet, azonnal visszasiettek a céhbe. Storm kénytelen kellett bevallani a helyeket, ahova Reikivel vitték a két lányt. Storm és Karin időközben leszakadtak, így a közös találkából rögtön randi alakult, a fiú nem kevés bosszúságára. Laxus intézett egy hívást a Mágiaügyi Minisztérium felé, de nekik sem voltak feljegyzéseik Karin Rosegold nevű mágusról.

–Átvágott az a rohadt kurva.....– Storm ökle dühödten remegett. Idegei pattanásik feszültek, agyát elborította a tehetetlen harag mélyvörös ködfelhője. Reiki elszorult torokkal figyelte. Bűntudata volt, hisz ő invitálta a lányokat a találkozóra. Lunával, Rosemaryvel és Gajeelal rótta az utcákat.

–El nem hiszem.....még vidámparkba is elhoztad?! Kezd elegem lenni a folyamatos felesleges körökből....– Luna bosszúsan csettintett a nyelvével. Igaza volt. Kudarcról kudarca jártak, sehol nem lelve a lány szagát, vagy bármi jelenlétét. Csoportokra oszlódva kutattak, mindenhova legalább egy sárkányölőt beosztva. Luna volt a legjobb helyzetben. Ő szinte testközelből érezte Karin szagát, amire a szél még rá is segített, de még ő sem talált semmit.

–Ne most féltékenykedj, Luna.– mordult rá Gajeel. A férfi a szokásosnál is komorabb volt. Nagyon közelről sújtotta Juvia megtámadása, és azóta csöndbe burkolózva rótta velük a métereket. Homlokán mély ráncok futottak végig, szemei sötétebbek voltak a szokásosnál. Storm tudta jól, milyen szoros barátság fűzi össze a sárkányölőt az anyjával, hisz rengeteget meséltek neki arról az időről, ami még a születésük előtt történt. A Fairy tail hatalmas történettel bírt, minden tagja hordozott a múltjában valamit. Valami sötétet, nyomasztót.

–Én nem......mindegy..... Megkérdezem, itt látták e...– Luna hangja halkan csengett. Sietős léptekkel indult meg a pénztárak felé. Rosemary egy ideig figyelte őket, főleg Stormot, najd szó nélkül a barátnője után futott. A kete hajú fiú agya üresen próbápta újra éd újra lefuttatni az összes pillanatot, amit a szőke máguslánnyal töltött. Nem tudta, pontosan mit is keres. Akármit. Bármit, ami segítséget nyújthat a további kutatásban.

–Anyád erős nő. Ennyi meg sem kottyan neki. Nem....– Gajeel hangja szakította ki a gondolataiból. A férfi alapvetően mogorva hangjába most bánat és aggodalom vegyült a tehetetlen harag mellé.

–Igen....anya is tudja, hogy nem.szabad elpatkolnia. Még fel kell nevelnie mind a 4 gyerekét. Még meg kell akadályoznia párszor hogy apa és Natsu-san egymásnak essen. Még sok dolga van.– a fiú torka elszorult, ahogy örökké mosolygós anyjára gondolt. Történhetett akármi, a kék hajű szépséges asszony mindig felvidította. Sosem hagyta, hogy a gyermekei magányosan szomorkodjanak. Mindig sürgött, főzött, varrt, mosott, segített ahol kellett. Storm kívánni sem tudott volna jobb anyukát.