The Next Generation (Ft ff) [HUN]

-8-

–Anya! Apa! Találtatok valamit?– pattant föl ültőhelyéből Luna Dragneel. Szülei lerázták magukról a vizet, majd szomorú, komor tekintettel pillantottak lányukra.

–Nem kicsim..... Sehol semmit, egy árva lábnyomot sem.– sóhajtott Lucy Dragneel fáradtan. A szőke hajú asszony barna szemei kimerültségtől tompán fénylettek, alattuk sötét karikák tanusították kialvatlanságát. Pár napja, hogy férjével elmentek az esetlegesen újjáalakult Avatar, valamint Briar és Karin nyomai után kutatva, de mint Erza, Gajeel, Laxus és Romeoék, ők is üres kézzel és nulla információval tértek vissza. Már egy hét eltelt Juvia Loxar megtámadása óta, és a Fairy tail azóta is minden erejét megfeszítve próbált a vízmágusnő támadóinak nyomára bukkani, de a feladat lehetetlennek tűnt.

–A kurva életbe! A gyávák nem merik előtolni a pofájukat....!– Natsu Dragneel ökle nagyot csattant a fa oszlopon, berepesztve azt. Zöld szemei idegesen, mély haraggal villogtak, homlokán kidagadt egy ér. Luna összerezzent ültében. Mosolygós, viccelődős, bohóckodó apját kevésszer látta ilyennek, de akkor igenis megrémítette. A tűz sárkányölő szinte izzott a tehetetlen dühtől. A lány már megszólalt volna, de Lucy szelíd érintéssel férje karjára simított. Halk sistergés hallatszott, ahogy a bőr találkozik a nálánál forróbb felülettel, de a szőkeség meg se moccant. Csitító tekintettel nézett a férfira, akinek szemeiből azonnal kiveszett a gyilkos indulat feleségére pillantva. Észrevéve magát öklei elernyedtek, az egyre erősödő hőség elült. Natsu övéi közé fogta asszonya vékony kezét, és az arcához emelve belecsókolt annak enyhén megégett tenyerébe.

–Ne haragudj, Luce....– szólalt meg halkan, hüvelykujjával megsimította a szőke csillagmágus kézfején lévő szimbólumot. Luna elmosolyodott a jelenetet figyelve. Mindig is imádta nézni szülei cívódásait, viccelődéseit, közös pillanatait. A két mágus szerelme együttöltött éveik alatt mem hogy nem hűlt ki, egyre jobban lángolt. Sokszor mentek együtt családi kirándulásokra, együtt dolgoztak, együtt főzöcskéztek, együtt edzettek. A Dragneel lány úgy nőtt föl, hogy szülei a boldog, kiegyensúlyozott házasság példáját mutatták be neki, odaadó szeretetet és biztonságot adva a kislányuknak. Luna el se tudta volna képzelni az életét úgy,hogy ne látná minden nap a végtelen szerelmet Nagsu Dragneel szemeiben, ahogy szőle hajú feleségére néz, vagy róla beszél.

–Meg fogjuk találni a mocskokat, Natsu.– tette a férfi vállára a kezét Erza odalépve kettejükhöz. –De a dühöngés semmin nem segít. Üljetek le inkább, Mirajane hoz valamit enni.–mondta a vörös hajú nő, és jelentőségteljesen letolta Natsut egy padra, aki csak morogva engedelmeskedett.

–Az jó is esne– nyújtózkodott Lucy, majd puszit nyomott a hozzájuk siető Luna fejére. –Minden rendben volt, kicsim? Nash hol van?– tekintett körbe aggodalmasan az anya fiát kutatva, hisz a szőke Dragneel gyermek nem tartózkodott az épületben.

–Minden okés, anya. Nash és Gale elugrottak a Sabertooth-hoz, hogy a segítségüket kérjék a kutatásban. Legalábbis Gale, Nashie hátsó szándéka pedig valószínűleg Stingék lánya volt– forgatta meg a szemeit mire anyja csak kuncogott. –De nemsokára itthon kell lenniük...– gondolkozott el. Ebben a pillanatban nyílt a gyengélkedő ajtaja, és Juvia lépett ki rajta oldalról Storm támogatásával. A kék hajú asszony sápadt volt, szemei karikásak és fáradtak, arca beesett, de kicserepesedett ajkain kedves mosoly ült, zafírszín íriszeibe pedig visszatértek a fények. Még gyenge volt, de már minden kétséget kizáróan jobban érezte magát, mint mikor felébredt.

–Lu-chan, Natsu-san, hát visszatértetek!– indult meg feléjük, mire Lucy könnyes szemmel felpattant, és elé rohanva óvatosan magához ölelte kedves barátnőjét.

–Juvia, hát felébredtél! Annyira aggódtam!– pityergett a szőke asszony, míg a másik csak finoman simogatta a hátát. –Jobban érzed magad? Már nem nézel ki olyan rosszul.... Gyere, ne erőltestd meg magad!– a csillagmágus letörölte kicsorgott könnyeit.