Ne irányíts!🔞

1.fejezet:Rejtélyes Idegen.

Szokásos reggeli kávémat kortyolgatva próbáltam magamhoz térni legjobb barátnőm születésnapi bulija után,mikor megcsörrent a telefonom.
Az emlegetett szamár,Trixi hívott.
-Mizu Csajszi?-"köszönt" büszkén,mivel már Ő is a nagykorúak csapatát erősítheti.
-Na mivan friss 18éves barátnőm?-stuffoltam.-Többet nem kell beküldened a dohányboltba,milyen érzés?
-Még hozzá kell szoknom!-kuncogott.-Figyelj már Zara!Mit szólnál,ha ma este elmennénk ketten egy buliba?Most legalább nem kell beszöknöm,mert már legálisan is részt vehetek hahaha.
-Jólvan,menjünk csajszi.-nevettem.-Nem jössz át? És majd,ha idő van akkor kényelmesen elkészülünk.
-De!Akkor gyorsan összekapom magam és megyek! Egy óra körübelül és ott vagyok!Na szia!
-Puszi Dilis,várlak.-tettem le a telefont.
Trixiről érdemes tudni,hogy nagyon sokat beszél és ha valamit eltervez,azt az élete árán is megvalósítja.

Hiába van ezer ismerősöm,csak Trixit tudom a barátomnak nevezni.Mindig van valami sztorink,melyet akár napokon keresztül is képesek vagyunk elemezni,s vizuális képzelőerőnkkel minden irányból megközelítjük az adott pletyka alanyunkat. Általában mindent elviccelünk,de néha azért előfordul egy-egy komolyabb beszélgetés is kettőnk között.

Épp végeztem a reggelivel,mikor megérkezett Trixi.
-Hiányoztam?-majdnem betörve az ajtómat üdvözölt.
-Inkább megkönnyebbülésnek nevezném ezt a pár órát nélküled.-poénkodtam.
-Naaa,gonosz vagy!
-Tudod,hogy szeretlek!-nyugtattam.
-Én se téged!

Elkezdtünk sztorizni,összerakni a házibuli hiányos részleteit,tervezni az estét,vagyis ilyen tipikus női megbeszélést tartottunk.
Ezek nálunk nem pár perces dolgok szoktak lenni,szóval mikor befejeztük már készülhettünk is.
Felvettem egy fekete,szűk farmert egy piros pólóval és egy piros converse cipővel.
Fekete hajam göndör tincsekben pihent meg hátamon, zöld színű szemeimet kiemelte a túsvonal és a szempillaspirál,s a vörös rúzs is csak virított a számon.Igazi Madonnanak éreztem magam.
-Kész vagy Csajszi?-zavart meg Trixi.
-Kész!Mehetünk?
-Naná!
Magamra húztam fekete színű bőrkabátomat és már léptünk is ki az ajtón.
Induljon a parti!!!

Megérkeztünk a diszkóba,már kintről hallottam,ahogy a Despacito üvölt bent.
-Szép Estét!Kettő darab jegyet szeretnék kérni.-fordultam a pulthoz.
-Rendben,személyi igazolványukat elkérhetem?
-PERSZE!-csattant ki Trixi és már büszkélkedve nyújtotta az iratait.
-Rendben vagyunk?
-Igen hölgyem,balra találják a ruhatárat.Jó szórakozást!

Első útunk a bárpult volt,ahol megittunk egy-egy vodkanarancsot helyes fiúkat szemlélve.
Azután a tánctér közepén az ismert dalokat énekelve táncoltunk önfeledten.

Furcsa érzés tört rám,mintha valaki engem figyelne állandóan.
Egy ideig nem is foglalkoztam vele,sorba jöttek oda hozzánk táncolni a pasik és csak élvezni próbáltam a pillanatot.De nem sokáig tudtam.
Egy idő után befeszültem ettől az érzéstől és keresni kezdtem azt az idegesítő szempárt,ki miatt ideg futott végig testemen.
Hirtelen megpillantottam egy férfit a bárpultnál,aki engem néz miközben lassan szürcsölgeti a whiskeyet.
Megállt a lélegzetem,annyira elképesztően nézett ki.
Mintha most szabadult volna a leghíresebb címlapokról,sőt még Cristiano Ronaldonal is helyesebb volt.
Barna,rövid haj stílusosan hátrafésülve,barna bociszemek,hihetetlenül édes mosoly.
Magas volt,sármos,s olyan magabiztosan állt ott,hogy úristen!
Elegánsan volt felöltözve,akárcsak a filmekben.
Egyszerűen külsőleg úgy nézett ki,mint az a férfi,akit én képzeltem el,sőt még annál is ezerszer jobb volt.