Ne irányíts!🔞

3.fejezet:Minden gondolatom:Te vagy!

Legszebb álmaimat telefonom csörgése szakította meg a csendes szobában,melyet a Nap sugarai világítottak be.
Trixi hívott.
-Hallo Trixi!.-pattantam fel az ágyból.-Mi van veled?Jól vagy?Hol vagy?
-Nyugi soha nem voltam még ilyen jól!Itt vagyok a házad előtt,te hol vagy?
-Öö..én izé...-makogtam
-Jó mindegy!Kulcsodat a lábtörlő aláteszem,kabátodat majd este áthozom akkor!De most lekell tennem!Nick hív engem és étterembe készülünk!Puszi csajos!Szeretlek!-rakta rám a telefont.

Értetlenül bámultam magam elé,mikor észrevettem,hogy Ő nincs mellettem!
Egyből lefutottam a lépcsőn,ahol egy nagy sóhaj hagyta el a számat,mikor megpillantottam Tomot.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rá
-Neked is.-hangja ridegséget és ellenszenvet sugárzott.-Készülj el gyorsan,utána hazaviszlek.El kell mennem.
-Öhm..Rendben.-kullogtam fel az emeletre kikerekedett szemekkel.

Ruháimat magamra húzva gondolkoztam az előbb történteken.
Ez mégis mi volt?Valamit rosszat csináltam?Vagy lehet,hogy ő minden reggel ilyen?Nem bírom követni ezt a hirtelen hangulatváltozást.

Semmitmondó tekintettel a fejemen lementem hozzá,mire ő kinyitotta nekem az ajtót jelezve,hogy a kocsinál találkozunk.
Miután bezárta az ajtót, magabiztos léptekkel követett engem,majd beszálltunk autójába.

Az egész út kínos csendben telt,egyedül annyi kommunikációnk volt az elején,hogy elmondtam a címet,ahol lakom.
Miután megérkeztünk megszólalt végre a számomra már némának tűnő férfi:
-Írd be a számod.-nyújtotta felém telefonját.
-Beírod a számod te is?-kérdeztem,miután elmentettem magam a névjegyei között.
-Majd én hívlak!-rázott le.

Magam mögött becsapva ajtaját siettem lakásom bejáratához.
Idegtől remegő kezekkel szedtem fel kulcsomat a lábtörlő alól,majd hátra se nézve léptem be otthonomba.
Ledobva magamról a cipőmet,a fürdőszoba felé vettem az irányt,s forró vízet kezdtem el engedni a kádba.
Ezalatt az idő alatt főztem magamnak egy kávét,s egy cigaretta kíséretében szürcsölgettem azt.
Gondolataim a fejemben már box meccset játszottak le figyelmemért,de egyszerűen annyi kérdés maradt válasz nélkül,hogy már koncentrálni se bírtam.

Libabőrtől fedett testemet a nyugalmat adó meleg víz ölelte körbe,melytől higgadtan,letisztult gondolkodásmenetben próbáltam levezetni,s megfejteni a tegnapi nap óta történt eseményeket.
Miért mondta azt,hogy az övé vagyok,ha nem is gondolta velem komolyan a szándékait?
Miért láttam szemében a ragyogást,a szerelmet,mikor rámnézett?
Este miért ölelt engem,ha reggel már taszított magától?
Dühös voltam,s egyben csalódott.
De nem csak rá haragudtam.
Magamra is.
Mivel könnyen odaadtam a testem neki pár órás "ismerettség"után.
Még is mit vártam?Hűséget fogad vagy netalán feleségül vesz?
Mi lehet az,ami ennyire megragadott benne?
Nem hittem az első látásra szerelemben egészen a tegnapi napig.
Szerelmes vagyok belé,akarom őt,semmi másra nem vágyok,csak arra hogy mellettem legyen.
Nem sokáig tudtam haragudni rá viselkedése miatt,de viszont elfelejteni se tudtam.

Becsukott szemmel gyötörtem magam nyakig ellepett vízben,mikor az előszobában tartózkodó telefonom csengőhangjára lettem figyelmes.
Mindent félredobva pattantam ki a kádból,majd eszeveszettül rohantam a hang után.
Azt hittem Tom hív,de nem.
Trixi hívott.

-Zara!!!-üvöltött a telefonba a baratnőm.-Támadt egy ötletem,mármint ötletünk.
-Hallgatlak Trixi.-mondtam csalódottan.
-Mit szólnál,ha nem este,hanem kajálás után mennék át a szerelmemmel?-kérdezte óriási lelkesedéssel.-Legalább megismernétek egymást.
-Rendben.-sóhajtottam.
-Juj dejóóóó!!!Akkor majd később találkozunk!Szia!!!