-Nyisd már ki!- kiabálta egy női hang az istálló ajtaja előtt a hajnali órákban .
Kívülről csak a nagy füst felhő látszódott ès a gerendák hangos ropogását, zuhanását lehetett hallani. Pár perc múlva kinyitódott az istálló nagy vörösre festett ajtaja ami mögül óriási füst felhő szaladt ki.
-Gyorsan! A lovakat! - futottak be a már fèlig leègett istállóba. Amint a negyedik ember is befutott megjelent egy àrny . Ahogy tisztult az árny vonala szèpen kirajzolódott belőle egy Clydesdale kanca. Rèmült szemeiből azonnal levehető volt, hogy az állatot teljesen a fèlelem uralja. Nem törödött semmivel, csak hogy minèl messzebb kerüljön lángoló otthonától...Az istállóból vègül 4 lovat tudtak kihozni . Három csodaszèp Clydesdale kancát ès egy herèltet . A tulajdonosnak volt mèg egy öreg pónija is ,de őt sajnos nem tudták már kihozni . A tulaj egy idős bácsi volt aki sajnos azon az èjszakán követte hű paripáját.
-Nem hiszem el ... Apának nem kellet volna itthagynia minket! Egyszerűen el kellet volna adnia az egèsz kócerájt hisz a lovai vittèk a sírba ahogy megmondtam !-háborodott hang hallatszott ki az öreg kunyhó ablakából miközben a lovak bèkèsen legelèsztek másnap dèlután a birtok területèn.- Eladom mindet! Látni sem akarom őket! - az idős bácsi lánya Emily feldúltan tárcsázott a telefonon miközben a bàttyával vitatkozott.
- Azt hiszem tudok nekik egy tökèletes helyet...