A Szellemgömb - Végtelen Háború 4.

2. fejezet

PERCY

A küldetés New Yorkba

- Biztos vagy benne, hogy mész? - kérdezte Annabeth, mielőtt még Emilyvel és Korrával elimdultunk volna a Stark Toronyhoz, New Yorkba.

- Igen, biztos - válaszoltam határozottan.

- Amíg távol lesztek, nem tudunk nektek segíteni, ha Thanos megtámad titeket - mondta Leo. - Csak magatokra lesztek utalva.

- Ja, ezzel számoltunk - mondtam. - De Thanosnak is kell azzal számolnia, hogy a Hősök Tábora három legjobb harcosával kell majd szembenéznie.

- "Hárman a külső harcban/ Győznek vagy meghalnak a játszmában." - motyogta a prófécia sorait Zoé.

- Tessék? - kérdezett vissza Annabeth.

- A prófécia két sora - mondtam.

- Milyen prófécia?

- A levél hátoldalán levő - vontam meg a vállam. - De ha már úgyis itt tartunk, akkor mit jelenthet az, hogy "A hatalmasok játékában nyersz vagy elbuksz. Nincs középút."? - kérdeztem.

- Biztos valami nem jót - mondta Leo.

- Ez a Trónok Harcából vett idézet, ti gyökerek - mondta Annabeth.

- Honnan?

- Egy könyvsorozat első kötete - vonta meg a vállát.

- Akkor ezért nem ismerjük.

- Van belőle egy baromi jó filmsorozat is, de nem hiszem, hogy nektek való - mondta Emily.

- Úgy nézünk mi ki, akik tévéznek? - nevettem fel Leoval.

- Az Argo III-on mégis volt tévé - mondta Annabeth.

- Szóval mit jelent? - terelt Leo.

- Azt, hígagyúak - sóhajtott egyet Annabeth -, hogy most egy olyan játszmában vagyunk, amiben a legkisebb hiba is halált okozhat.

- Akkor az a két sor, amit Zoé szavalt, az rólunk harmunkról szól? - kérdeztem. - Nemár!

- Sajnos igen - mondta Annabeth. - És az idézet is, nagy részben. Nagyon oda kell figyelnetek!

- Meglesz - csókoltam meg Annabeth-t, majd Leora néztem, hogy ad-e egy pacsit búcsúzóul. De ehelyett csak annyit mondott:

- Tőlem aztán ne várj búcsúcsókot!

- Pedig a leghőbb vágyam volt - nevettem egyet.

- Tudom - pacsizott le velem mégis. - Vigyázz magadra, haver!

- Te meg vigyázz Annabethre, nehogy valami olyasmit tegyen, mint az átjárónál!

- Megmentettünk, nem? - csattant fel. Én nem válaszoltam, csak a hátamra penderítettem a hátizsákot, amiben több ezer dollár és pár váltóruha pihent, majd mégegyszer megcsókoltam Annabeth-t, és elmentem. Emily meg követett.