Lelkem végtelenjében
megszületett egy új csillag.
Elődjeitől különb;
azokat távcsövön néztem,
Fényévekre voltunk,
s tán mit láttam
Koromban már múlt volt.
Most pedig elég felnéznem,
Csillagom rám ragyog.
Bár lángja még csak éledezik,
Bőrömön érzem valósságát.
|E|
18/11/16
