Homok csapda
Fagyott futóhomokban állok. Te pedig ott ülsz előttem és csak nézed. Melegebb napokon felolvad a homok. Ekkor még mélyebbre ránt. A sok apró szemcse csiklandozza bőröm és melegsége átjár. Így hát szívem szereti ezt az érzést, de tudom, hogy mi lesz a vége. Mikor teljesen betemet, majd megfulladok a rám nehezedő súly alatt.
Mikor borús az ég és hideg van, újra megfagy a homok. Próbálok kikecmeregni belőle, kisebb-nagyobb sikerrel. De aztán felnézek rá, ahogy ott ül és néz engem. Elmehetne, itt hagyhatna, de nem teszi. Ő csak néz és rám mosolyog. A nap újból kisüt, én pedig visszasüllyedek a mélybe. Tekintetem elfordítom róla, hogy újra hideg legyen.
Mikor lesz vége ennek az ördögi körforgásnak? És vajon úgy ér-e véget ahogy a szívem szeretné vagy ahogy az eszem jósolja?
|E|
19/03/03
