𝐆𝐀𝐑𝐃𝐄𝐍 ー 𝐋𝐔𝐖𝐎𝐎

tizenhat

☆jungwoo szemszög☆

esetlenül húztam magam után a bőröndömet a kijelölt szobánk felé. értem én, hogy sicheng-nek nem tetszik ez a szituáció, de mégis hagyhatta volna ezt a szép pillanatot.

ez volt a mi első és legszebb pillanatunk, sok-sok év után.

benyitottam a 117-es szobába, ahol winwin nagyban rendezkedett. hála az istennek kettő ágyas szobát kaptunk, kellemetlenül érezném magam, ha úgy aludnék vele kettesben, hogy talán kilóméterekre van yukhei.

nem sokat tévedtem.

nem is köszönt, folytatta tovább a pakolást, mintha az előbb nem törte volna szét darabokra a már így is széttört szívemet.

ten mondandójára visszaemlékezve, rá is hagytam a dolgot barátomra, pár óra aztán megnyugszik, én is megnyugszok.

bár a szerelmem lucas iránt nem fog, de mindegy!

- mit akarsz csinálni? - huppant, a kényelmesnek tűnő ágyra. - felfedezni koreát?

- azt szeretnéd? - kérdeztem.

- egy jó kiadós alvás után, persze - takarta be magát hirtelen, s már csak aranyos szuszogása lepte be a kicsiny helységet.

- hogy tud ilyen gyorsan elaludni? - néztem rá szórakozottan. 

én is kipakoltam a a ruháimat, s egyéb dolgaimat, majd befeküdtem mellé.

ajka szigorúan zárva volt, szuszogása hangosabb lett, mint azelőtt. nyakig be volt takarózva, ami a gyerekkoromra emlékeztetett. 

lucas nagyon sokszor aludtam náluk, többször azt játszottuk, hogy egymásra dobáljuk a takarót, a párnát, és igazából mindent, ami fogható volt a szobában. természetesen yukhei  anyukája, kettőnk közé ütött, betakart nyakig, hogy nyugodjunk már el.

gyengéden beletúrtam hajzuhatagába, kicsit felmordult, azonban nem kelt fel, inkább elfordult. megmosolyogtam, magamra terítettem a plédet, behunytam a szemem.

***

valaki csapkodni kezdte az arcom jobb felét, és éreztem, hogy a lábam oldalát is. ezzel nem lett volna semmi baj, viszont járult hozzá, pár gyönyörű káromkodás is.

- mi a fene? - hunyorítottam a tettes felé, aki nem más volt, mint ten. 

oldalra pillantva nem találtam sichenget, csak a hűlt helyét, s az izzadt ágyhuzatot. 

- este nyolc óra van, haver! - dobott meg egy díszpárnával. 

- ühüm - közöltem félig kómásan. 

- tudod mit jelent? - nézett rám egy pajkos mosoly kíséretében.

félve megráztam fejem.

- megyünk bebasz.... - jött ki winwin a fürdőből, azonban mielőtt befejezhette volna a mondatot, ten, őt is megdobta párnával.

- vigyázz a szádra, drágám! - szólt rá erélyesen, chittaphon.

értetlenül bámultam rájuk, holott gondolhattam - valami van köztük.

- öhm, oké - mondtam. - lenne egy kérdésem - fordultam ten felé.

kedvesen rám pislogott, várva a kérdésemet. 

- mi a retkes életért keltettél fel? - most én emeltem fel hangom. 

winwin meghúzódott a háttérben, hisz tudta, ha engem valaki felkelt, halál fia.