Két fiú egy lány

6. rész

~ Reggel: az én szemszögem ~

- Mira megint csörög a telefonod!- mondta Axel a másik oldalára fordulva- Mennyi az idő?
- Délelőtt 10. Miért csörög ilyenkor az ébresztőóra? Hétvége van?!- mondtam és a telefonomért nyúltam.
- Na végre, hogy felkeltetek!
- Puppet!!!- ordítottuk egyszerre Axellel.
- Csak azért jöttem mert átkerültünk az új helyre.
- Na remek. És milyen az új helyetek?- kérdezte Axel feszülten.
- Egész jó csak hiányoztok!- mondta és a vállamra ugrott.
- Puppet cukivagy de nekünk dolgunk van!- mondtam és Axel felém fordult.
- Akkor én visszamegyek- mondta és a szobámba ment. Axel magához ölelt és a melkasára raktam a fejem.
- Mikor megyünk?- kérdezte.
- Nemtudom én most még aludni akarok!- mondtam és lehunytam a szemem.
- Makacs egy ember vagy tudod?- kérdezte mégjobban magához szorítva.
- Miért te nem feketemedve?- vágtam vissza.
- Ezt incelkedésnek veszem Mira!!!- mászott rám.
- Kérlek most hadjuk mondtam, hogy aludni ak...- félbeszakított egy csókkal.
- Mi lenne, ha élveznénk azt az időt amíg egyedül vagyunk- mondta és kigombolta a nadrágom.
- Axel én... Ahhh... mi...mit csi... Ahhh.
- Csak élvezd!- suttogta perverz hangon a fülembe- engedd el magad.
- Mhhh... Ahhh...
- Szóval élvezed?
- Nghm...- nyögtem vörös fejjel.

~ Axel szemszöge ~

- Mira... engedd el magad...- mondtam két csók között.

Kigomboltam az ingét és a melkasát majd a hasát csókolgattam. Láttam ahogy lehunnya a szemét és elkezte élvezni. Addig amíg...

- Axel álj... kérlek...- mondta már könnyes szemmel megilyedve.
- Mira... én sajnálom... nagyon szeretlek és nemakartam eröltetni...- mondtam és háttal mellé feküdtem.

~ Az én szemszögem ~

- Gyere pakoljunk össze- tereltem el a témát. Felült és magához ölelt.
- De előbb menjünk ki. Kíváncsi vagyok a két uncsira!- mondta rámkacsintva.

~ Másfél órával később ~

Leparkoltunk és Jázi ugrott a nyakamba.

- PETRA!!!
- Zizi! De rég is volt...
- Na megjött a vándor!
- Szevasz Máté!
- Mizu? Ki a csávó?- kérdezték egyszerre.
- Axel vagyok. A kollégája és a barátja Petrának- mondta és mellém ált.
- Máté vagyok... Ő meg a zizi hugom Jázmin...
- Szia!!!
- Hé kérem az energonom!!- üvöltött Vöröskéz.
- Na igen amig rakok bele egy kevés energont addig elmagyarázom mitörtént!- mondtam és beáltam az udvar elejére.

Míg meséltem mitörtént velem kicseréltem Vöröskéz energonját. Axel végig nézte mit csinálok. Olajcsere, hűtővíz csere, ablakmosó folyadék feltöltés stb...

- Na kész is van!- mondtam majd lezártam a motorháztetőt.
- Csinálsz légyszi gulyás levest?- kérdezte Jázmin.
- Milyet Zizi?- kérdeztem letörölve az olajat a kezemről.
- Bográcsgulyást!!!- üvöltötték a képembe.
- Rendben. De megvan minden ami a leveshez kell???- kérdeztem.
- Van. Én akkor megyek fátvágni- mondta Máté és elment.
- Én meg kihozok mindent ami kell- mondta Jázmin.
- Beszélhetünk?- kérdezte Axel.
- Miről?
- Szerinted Mira...- mondta és felültem a motorháztetőre.

A szemébe néztem és elmosolyodtam. Megölelt majd Vöröskéz felnyitotta a motorháztetőt. Feldobott és Axel elkapott. Elvörösödve néztünk egymásra és elröhögtük magunkat.

- Petra gyere!!!- üvöltött utánnam Zizi.
- Ömm... Axel leraknál... kérlek.
- Ja i...igen Petra...- mondta és lerakott- Vöröskéz miért csináltad?
- Csak mert?!!!- mondta summákolva.

~ 1 órával később ~

Kerestem mindenütt Axelt. Készvolt a gulyásleves.

- Axel!!- kiáltottam utánna- hol vagy?
- Mira...- halottam meg a hangját. Láttam cigizni a garázs falának dölve- miért keresel?- kérdezte egy gonoszkás vigyorral.
- Jössz ebédelni?- vettem el a cigit.
- Megyek, de azt add vissza!- mondta és a cigire mutatott.

Visszaadtam. Mikor elszívta leült mellém.

- Mi a baj?- kérdezte Jázmin.
- Amerikába nincs ilyen!
- Hát akkor itt az idelye, hogy megkóstold. Petra csinálja a környéken a legjobban. Még az én családinapomon is ezt főzte és lekenyerezte az összes szülőt- mondta Jázmin.

Mikor megettük Axellel kimentünk a Debreceni reptérre és visszamentünk amerikába. Vöröskéz várt minket az otzani reptéren( mióta kicseréltem egy pár dolgot rajta azóta gyorsabb ). Elvitt engem haza és Axelt is. Valami volt az ajtómon. Fehér lapon lila tinta. Remek. Elmegyek két napra haza és Vincent igy se, hagy békén. Mikor visszaért Vöröskéz addigra elolvastam amit írt nekem.

" Kedves Mira!
Bár tudnám hol lennél és utánnad mennék, hogy eggyütt lehessünk. És neharagudj a multkoriért.
Szeretettel VINCENT"

- Axel gyere át kérlek!- hívtam fel telefonon.
- Mi a baj Mira??- kérdezte aggódva.
- Kérlek ezt személyesen jobb átbeszélni- mondtam és leraktam a telefont.

~ 20 perc mulva ~

Ott ültem a kanapén és néztem a bőröndömet amit még nem pakoltam ki. Ismerős kocsihangokat halottam.
- Mira mi a baj?- jött be Axel.