December van. Az utcákon hideg szél fúj.Szomorúan baktattam lefelé a lejtős úton,fel-fel zokogva.
-Nincs esély…Nem kellek neki.. De miért is kellenék?Oly feledhető vagyok. Együtt voltunk.. eldobott. Nem kellettem neki. Pedig olyan jó volt.. Bennem van a hiba?- Ezek a gondolatok forogtak a fejembe. Közben hangosan zokogva, sietettem haza, hogy elbújhassak a szobámba…hogy elfeledhessek mindent.
Közben elered az eső ,szakad mintha dézsából öntenék.Sebes futásnak eredtem, hogy hamarabb haza érjek el ne ázzak.
- Jaj, elázok…- nyögtem fáradtan . - Már nincs sok hátra,kibírom!- Már csak pár ház. Már csak egy ház választ el. Már csak az ajtót kell kinyitni. Bent vagyok. Ledobom a kabátom. Szüleim hangos köszönését figyelembe sem véve szaladok fel a lépcsőn a szobámba.
Mikor beérek, nem bírom tovább. Hangos zokogásba török ki, mert eszembe jut a szomorúságomnak tárgya, az a fiú akit nagyon, nagyon szeretek. Bevillant az ágyamba az arcának képe, a gyönyörű két zöld szeme, a selymes sötétbarna haja, az ajkai…amik úgy csókoltak, hogy abba teljesen beleborzongttam. Eszembe jutott a két, erős keze ami úgy simogatott…
-Te jó ég!Miért gyötör még mindig ez a kép?Miért?- Hangosan felzokogok…Nem bírom ki. Beszaladok gyorsan a fürdőszobába és a gyógyszeres szekrényből kiveszem a nyugtatót. Gyorsan beszedettek pár szemet,oda sétáltok az ágyhoz és lefekszek.
Álmodottam. Nem mással mint a fiúval. Azt álmodtam,hogy megy az utcán, körülötte senki. Egyszer csak egy homályos alak bukkan fel a semmiben. Egyre jobban közeledik. Egyszer csak megáll. Már látszódik, hogy ki ő, mivelhogy egy világító lámpaoszlop alatt állt meg. A fiú volt az, a boldogtalanságot okozó fiú…álmaim tárgya…A fiú egyszer csak elindult felém,egyre közelebb és közelebb ért, míg végül meg nem állt velem szemben. A szívem hevesen dobogott, majd kiugrott a helyéről .A fiú egyre közelebb hajolt az arcomhoz, közelebb…és közelebb, míg forró csókot nem lehelet az ajkamra. Hevesen csókolt a fiú és mikor elváltunkegymástól, a fiú kimondta a bűvös szót:…Szeretlek!...
És ekkor felébredtem….Újabb hangos zokogás…Nem bírom abba hagyni…Most is arra gondolok, hogy mennyire hiányzik nekem az a srác…Másra nem is tudok…Nagyon szeretem őt…
YOU ARE READING
Psycho ✝️ H.S
Romance-Szeretlek-nézett rá csillogószemekkel -Mit akarsz, hogy azt mondjam én is téged?! Nem szeretek senkit csak magamat. - vállattrántva vette le napszemüvegét. -Hisz azt mondtad szeretsz... -Sok mindent mondtam.
