Gondoltam kikéne koszálni ebből a depresszióból ezért elmentem sétálni. Tudtam, hogy úgyse segít azért nem ilyan egyszerű elfelejteni az első szerelmedet..Ezt nem oldja meg egy séta...A szüleimnek nem szóltam, hogy elmegyek hisz nem érdekli őket. Lesiettem a lépcsőn, majd felvettem a cipőmet amit gyors sebességgel vettemki az ajtó melletti cipőstartóból. Indulás előtt még gyors pillantást vetettem magamra a tükörbe. Zöld szemem alatt táskák pihentek a sírástól. Orrom piros volt mint Rudolfé a sok orrfújás miatt. Az ajtóhoz sétáltam majd halkan kinyítottam, hogy senki nehallja meg távozásomat. Zsebemből elő halásztam az egyik legjobb dolgot.A fülhallgatót.
Hosszas séta utan már úgy gondoltam ideje haza menni. Már sötét volt az utcát a lámpák fénye világította meg. Sose veszem ki a fülemből a fülhallgatót amikor sétálok, ígyhát most se tettem.Ami eléggé nagy hibának bizonyult.
Valaki befogta a számat hátulról.Nem hallottam lépteit a túlhangos zene miatt.
-Shh.. Minden a legnagyobb rendben lesz.
Épphogy kimondta az utolsószót elájultam, majd karjaiba zuhantam.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Psycho ✝️ H.S
Romance-Szeretlek-nézett rá csillogószemekkel -Mit akarsz, hogy azt mondjam én is téged?! Nem szeretek senkit csak magamat. - vállattrántva vette le napszemüvegét. -Hisz azt mondtad szeretsz... -Sok mindent mondtam.
