Fame //BEFEJEZETT//

"Ha tiszta a fej, magabiztosabb a kéz" - Ryan Holiday

 Reggel, mint mindig, fél hatkor már ébren voltam. Az a másfél óra alatt, amit otthon eltöltök ilyenkor, kora reggel, épp elég arra, hogy mindent elvégezzek, amit szeretnék. Még a hajammal is van időm szórakozni, amikor úgyis mindig összefogom, vagy, ha még annyi életkedvem sincs, csak kifésülöm, és indulok is ki a buszhoz.

Ma, csodák csodájára, még életkedvem is akadt (mondjuk nem sok), szóval ezúttal összekötöttem a hajam. A tükörbe belenézve, megállapítottam, hogy a sminkem mellé ez jobban is áll, de inkább legyintettem. Úgy sem fogom holnap összefogni, ismerem magam. A hétfői napok mindig elveszik a kedvem az egész héttől. A lényeg, hogy tanuljak. Tanulni, meg életkedv nélkül is lehet, nem de?

 A sarkon csatlakozott hozzám a barátnőm, Aaleyah, akit egyébként csak Leának szólítunk a könnyebb kiejtés kedvéért. - Mellékes infó. Ez a név valami muzulmán cucc, benne is van valami topp nevek listában. Már nem tudom, hogy mégis mi volt a név jelentéséhez pontosan megfogalmazva, de a lényege kb annyi, hogy beképzelt. Vagyis én így fordítottam a saját nyelvemre, mert drága barátnőmre ez nem is kicsit igaz. Beképzelt, egoista, fenn hordja az orrát... Tudjátok milyen ez.

  - Netti.

  - Maximum Netta, oké? Ennyire azért nincs kedvem a mai naphoz - javítottam ki, majd teljesen kiakadva ettől az ócska becenévtől, hitetlen, de annál is rövidebb röhögő görcs jött rám.

  - Jól van, na! Még meg kell szoknom. A tudáshoz idő kell - csattant fel sértődötten. Befejeztem a röhögést, megpróbáltam komoly lenni. - Nos. Hogy már nem kell hallgatnom, ezt az idétlen röhögésedet, közlöm veled, hogy van pasim. Olyan cuki! Megjegyezte, hogy milyen szépek a szemeim, én meg rávágtam, hogy "köszi, tudom milyen gyönyörű vagyok". Elsőre kiakadt, nem is értettem miért, aztán meg felajánlotta, hogy ma találkozzunk a Szigetben, a koli előtt. Hát nem aranyoooos? - olvadozott, miután abban a nyafka stílusában előadta ezt a szöveget. (Én sem tudom, miért akadt ki a srác, komolyan.... Nem is tudom... )

  - De, nagyon aranyos - helyeseltem, hogy végre tovább léphessünk a témán. Amúgy meg sejtettem, mire megy  ki a játék. Viszont, szükségem volt a megerősítésre... - Mennyi idős a gyerek?

  - Nem gyerek, 19 éves - szegte fel az állát. (Befordultunk a sarkon, a buszmegállónál épp akkor állt meg egy busz.)

  - Oh... - kaptam a szám elé a kezem, mielőtt hangos nevetés tört volna ki belőle. - És... Hogy hívják? Szabad tudni?

  - Persze, hogy szabad tudnod, hisz te vagy az én legeslegjobb barátnőm! - vigyorgott idiótán. - Péter Ágoston.

  - Ez Face-en áll így vagy tényleg az a neve, hogy Péter Ágoston, és nem Ágoston Péter? - sandítottam rá a szemem sarkából.

  - Azt nem tudom, a lényeg, hogy naggggyon helyes a pasi!....

Nem vicc. Tényleg ilyen, és ehhez hasonló párbeszédek szoktak elhangzani köztünk. Bár....én nem hinném el, ha külsős szemmel visszanézném Leát, hogy tényleg létezik ilyen is. Sok csoda van a világon, amiről még nem is tudunk. Túl sok...

 Alig vártam, hogy útjaink ketté váljanak! Mikor végre megtörtént, a zebrán áthaladva, azért még visszanéztem a túl oldalra.

Hófehér kabátjában, emelt fővel haladt a sulija felé, szőke haja úszott utána. Ahogy a sok, lealjasodott diák közé lépett, olyan volt, mint a fehér holló. Ritka példány, és nem csak az öltözete miatt. Az egy dolog, hogy, akik hozzájuk járnak, azoknak a többsége tényleg, brutálisan beképzelt, de Lea még rajtuk is túl tesz. Kérdezték már páran, hogy mégis hogyan viseltem el ezt a lányt nyolc éven keresztül. Őszintén? Már én sem tudom. Így, hogy ő jobbra, én balra, megértettem, milyen is valójában. Nem mondok semmi rosszat róla, hiszen ő is csak egy ember, neki is vannak érzései, ellenben nem vagyok valami büszke arra, hogy vele voltam éveken keresztül éjjel-nappal. A véleményem erről a dologról csak annyi, miszerint csoda, hogy én megmaradtam olyannak, amilyen vagyok. Félrehúzódó, szerénynek tűnő, de ha valaki jobban megismer, akkor tudja:  jobb velem nem ujjat húzni.