Benjámin
Ha káoszt akarsz, nézd vissza az életed eddigi perceit óráit, majd szép lassan rájössz hogy az életed nem is annyira unalmas.
Minden olyan kusza, minden olyan értelmetlen! Felejteni, csak ez járt minden egyes nap a fejemben, miközben kezdtem megőrülni.
Egyszerre vesztettem el mindent, miközben nem ez volt a tervem.
Sóhajtva fordultam át a másik oldalamra, nem igazán tudtam elaludni, csak forgolódtam. Az óra ketyegése megőrjített, az emlékek sokadjára is előjöttek, miközben arra gondoltam, bárcsak ne találkoztunk volna.
A könnyek elborították szemeimet de már nem próbáltam megállítani a kitörekvő zokogást, mely marta a torkomat is. A párnába szorítva arcom, ordítottam!
- Miért hagytál magamra? Egy újabb megválaszolatlan kérdés, melyre senki sem adhatott választ. Újra és újra meg kellett halnom legbelül hogy érezzem a fájdalmat, mert csak ez maradt belőled miután elmentél.
Ordítva dobtam félre a párnát, miközben kezeimmel a hajamba markoltam. Megráztam a fejem, miközben a szemben lévő tükörbe tekintetem.
- Sosem fájt még ennyire semmi. Szipogtam, megtörten. - Erről is csak Te tehetsz!
A kávémat kortyolgattam, miközben egyik kezemmel a zárba helyeztem a kulcsot. Ma is rám hárult a megtisztelő feladat, hogy kinyithatom reggel korán az üzletet. Fáradtan sóhajtottam mikor nem akart kinyílni az az átkozott ajtó.
- Francba, nyílj már ki! Idegesen engedtem el a kulcsot mely szerencsétlenül esett neki az ajtónak. Kiittam az utolsó kortyot is a műanyag pohárból, majd újra megpróbáltam kinyitni az ajtót, ami végre megadta magát, így beléphettem az üzletbe.
Kitártam szélesre az ajtót, majd lehuppantam a pult mögé. Kikaptam a telefont a zsebemből, majd mikor feloldottam a képernyő zárat, felvont szemöldökkel vizslattam a képernyőn az üzenetet.
"Találkozzunk este a lakásod előtt, kilenckor. Át kell adnom neked egy fontos dolgot" Nem ismertem a számot melyről az üzenet érkezett,fogalmam sincs ki küldhette.
: Ki vagy ? : Gépeltem be a kérdést majd zavarodottan vakartam meg a tarkómat.
" Nem fontos ki vagyok, legyél ott a lakás előtt, pontban kilenckor" Hát persze miért is árulná el hogy kicsoda.
- Ekkora idiótát. Csaptam a homlokomra, majd a pulra csúsztatva a telefonomat, sétáltam be az öltözőbe.
- Ben! Éppen egy vásárlóval beszélgettem, mikor a fönököm a vállamra téve a kezét szólított meg.
-Tessék? Néztem rá, miközben a vásárlótól elnézést kértem.
- Menj haza, pihend ki magad! Sóhajtotta, majd elment volna mellettem.
- Mit csináltam rosszul? Estem kétségbe, mikor is felém pillantva csak ennyit felet.
- Semmi gondom nincs veled, csak szarul nézel ki, mind aki hónapok óta nem aludta ki magát, menj haza és pihend ki magad. Veregette meg a vállamat, majd otthagyott engem.
Nem járt messze az igazságtól, napok óta alig alszom valamit, ha meg alszom is, akkor is csak egy keveset.
- Már csak ez hiányzott. Túrtam bele idegesen a hajamba, majd az öltözőbe sétálva azon törtem a fejem, mivel foglaljam el magam.
Mikor végre hazaértem, ugy döntöttem, bekapcsolok egy filmet, addig is lefoglalom magam.
Kilenc óra mulott, mikor leértem a panel elé. Meggyújtottam egy szál cigarettát, majd a telefont előkapva a zsebemből, végiggörgettem az üzeneteket.
- Azt hittem nem fogsz eljönni. Hallottam meg egy női hangot, mire felkapva a fejemet visszacsúsztattam a telefont a zsebembe.
- Kíváncsi voltam. Legyintettem. Próbáltam emlékezni, talán láttam már valahol ezt a nőt, de valahogy nem akart beugrani hogy ki a fene lehet. - Ismerjük egymást?
- Nem az a fontos hogy ismerjük e egymást. A kezembe csúsztatott egy borítékot, majd a vállamra simítva a kezét mosolyodott el bágyadtan. - Sajnálom!
Nem várta meg míg kinyitom a borítékot, elszaladt mielőtt bármit is mondhattam volna.
Szerencsétlenül nyitottam ki a borítékot, majd kiszedtem a tartalmát.
Amit benne találtam arra nem voltam felkészülve. Remegő kezeimmel a melkasomhoz szorítottam a papírdarabot, majd a levegőért kapva dőltem neki a falnak miközben lecsúsztam a földre.
Nem hagysz nyugodni, látod megis csak Te tehetsz mindenről!
