Benjamin
A párnát a fejemre húztam, az ébresztő csörgése sem tántorított el attól hogy végig aludjam a napot. Úgy éreztem, szét szakad a fejem, a szemeimet alig tudtam kinyitni, mozogni is fájt. Hosszú rikácsolás után a telefon végre elhalkult, de nem ez volt az volt az első ébresztés, volt egy olyan sejtésem hogy a főnököm fog kipattintani az ágyból.
Az álom hamar elnyomott, majd olyan tíz óra környékén keltem fel a már megszokott csengőhangra mely bezengte az egész lakást. Olyan gyorsan pattantam fel az ágyból hogy úgy megszédültem mintha most szálltam volna le a ringlispilről. Megkapaszkodtam az ágy szélébe majd hunyorogva kaptam a telefonom után.
- Benjamin, mégis hol az istenben van? Francba francba francba, hogy az a....
- Nem érzem jól magam. Krákogtam, a hangom sem volt teljesen százas, homlokomhoz emelve a csuklómat megállapítottam hogy lázam is van.
- Nem gondolja hogy ezt jelezni kellett volna?
- Elnézést, nem fog többször előfordulni. Idegesen túrtam izzadt tincseim közé, talán egy zuhany nem ártana. Fintorodtam el, miközben újra az ágyba dőltem.
- Ajánlom is, különben megnézheti magát, máskor nem leszek ennyire elnéző, mennyen el orvoshoz!
- Elmegyek, elnézést kérek még egyszer!
- Visszhall! Le is tette mielőtt elköszönhettem volna, hát ez remek! Ügyes vagy Benjamin, mit ne mondjak...
Visszadőltem volna még egy kicsit az ágyba, de attól tartok az orvosom délelőtt rendel, ha iparkodom még odaérek. Újra feltápászkodtam az ágyból, most viszont sokkal lassabban hogy a szédülést elkerülhessem. A fürdőszobába battyogtam, levetettem az utolsó ruhadarabot ami még rajtam volt.
Megengedtem a vizet, majd a zuhanyzóba állva próbáltam kizárni a gondolatokat a fejemből. A falnak támaszkodtam homlokomat a hideg csempének döntöttem. A langyos víztől libabőrös lettem, mégsem bántam. Beletúrtam a vizes hajamba mely a szemeimbe lógott, sóhajtva nyúltam a szappanért, majd beszappanoztam a mellkasomat.
- Mi lesz velem nélküled?! Suttogtam, elhaló hangon, ahogy kiléptem a zuhanyzóból, pár percel később.
..... Éled tovább az életed! Jött a válasz, mintha csak megőrültem volna.
- Csak a képzeleted játszadozik veled Benjamin. Csaptam a homlokomra, megállapítottam hogy kezdek megőrülni. A törölközőt a vállamra csapva, indultam meg a szekrényemhez. El kell induljak, a végén tényleg nem érek oda.
A rendelőben várakozva, nyomkodtam a telefonomat, de még ez is nehezemre esett, a fejem hasogatott, kiszáradtam, az egyik percben megsültem a másikban már vacogtam.
A mellettem lévő szabad széket egy lány foglalta el. Barna hosszú haja az arcába lógott, mikor előre hajolt hogy kivegyen egy könyvet a táskájából. Arcán nem volt semmilyen festék, természetes volt, és persze gyönyörű. Talán egy magas velem, vékony. Őzike barna szemeivel végigpásztázta a folyosót, majd megakadt rajtam a tekintete. Elmosolyodtam mikor belenézett a szemeimbe, pír jelent meg arcán, elmosolyodott majd visszavezette a könyvre a tekintetét.
-Benjamin Bowman! Lépett ki az asszisztens a váróterembe, majd mikor felálltam rám kapta a tekintetét. - Jöjjön. Tárta ki az ajtót majd besétált a szobába. Utoljára a lányra pillantottam, majd felkapva a cuccaimat, becsuktam magam után az ajtót.
- Szedje azokat a gyógyszereket amiket felírtam, nincs alkohol, megértette?!
- Hát hogyne. Morogtam az orrom alatt. - köszönöm, viszlát! Felsóhajtottam ahogy kiléptem az ajtón, azt hiszem ha haza megyek egyből ágyba dőlők. Az ismeretlen lány még mindig a széken ült, de mikor kiléptem az ajtón egyből felpillantott a könyvből. Megfordult a fejemben hogy oda megyek hozzá hogy megkérdezzem a nevét, de mielőtt ezt megtehettem volna az asszisztens megjelent mellettem.
-Rose Lewis! Most már a nevét is tudom, de fogalmam sincs hogy fogok vele szóba elegyedni. Rose egyből felpattant a székről, majd a nő után sietett.
A tömegközlekedés valahogy sosem volt a nagy kedvencem, de valahogy mégis csak el kellett jutnom a pontból a b pontba. A busz tömve volt, az emberek lökdösődve akartak eljutni a busz végébe, én meg már a kiakadás szélén voltam. Ennyi barmot egy helyen. Zártam meg a fejemet, mikor végre lekászálódtam a buszról.
A lakásba érve, ahogy kulcsra zártam az ajtót egyből az ágyamhoz sétáltam majd mind a krumplis zsák, eldőltem rajta. A telefont a kezembe véve feloldottam a képernyő zárat majd megkerestem Rose-t a közösségi oldalon.
Mikor is rábukkantam a kép alapján, hezitálva ugyan de rányomtam az ismerősnek jelölésre. A profilképén igen közelről fotózták le az arcát, hisz még az orrán is jól látszottak a szeplők.
Mi tagadás, szép lány.. A telefonom pityegése zavart meg elmélkedésemben, megnyitottam az értesítéseket.
" Rose Lewis megerősítette hogy ismer"
˛˛ Rose lewis ˛˛
Helló, ismerős idegen .}
˛˛Benjamin Bowman ˛˛
{Helló idegen.. remélem nem gond hogy ismerősnek jelöltelek. }
˛˛Rose ˛˛
{Nem, nem gond...Remélem, majd még összefutunk! }
˛˛Benjamin ˛˛
{Mindenképp.. Kerítünk rá alkalmat.}
Mosolyogva hunytam be szemeimet, miközben eszembe jutottál. Talán Te vagy az, másik testben!
