Zenészélet

PART THREE

-Kate! Hát te?-kérdezte anya belépve a házba.

-Ó, Ann, de jó,hogy látlak!-köszöntötte a barátnőm.

Majd elmeséltünk neki mindent. Egy fontos dolgot kivéve: a bandát. Tudom, úgyse egyezne bele, hiszen minden szülő arra vágyik hogy a gyerekének "normális" munkahelye legyen. A pilótáskodásba is nehezen egyezett bele,nemhogy ebbe.

-Tehát Jane. Még jó, hogy nem pakoltál ki. Menj, szedd a cókmókodat és hívok egy taxit a... hova is?

-Oxford Street.

Tehát bepakoltam a kocsi csomagtartójába és behuppantam hátra Kate mellé. A motor felzúgott és már indultunk is a leendő lakásom felé. Izgatottan néztem ki az ablakon, és bámultam a mellettünk elsuhanó házakat. Annyira gyorsan történik minden. Ha belegondolok, öt nappal ezelőtt még Worksopban éltem gondtalan és értelmetlen kis életem, most meg épp egy számomra még ismeretlen városban készülök önálló életet élni... eszméletlen.

-No itt lennénk.-zökkentett ki Kate hangja a gondolatvilagomból.

Kinéztem az ablakon: egy 3 emeletes jellegzetes angol ház magasodott előttem, félkör alakú erkélyekkel. A szobák jól elhatárolódtak,még kívülről is meg lehetne húzni a két szoba közötti tűzfalat.

-Köszönöm.-mosolyogtam a számomra ismeretlen férfira aki csak biccentett, majd beült a kocsiba,hogy aztán továbbhajtson.-Tehát hazaértem... őrület.-vigyorogtam,majd Kate után vettem az irányt aki megunta nézni az ámuldozásom,így előre ment.

A mi szobánk a második emeleten volt, a folyosón levő utolsó szoba. Ám épp ahogy Kate benyitott volna a szobánkba, az ajtő előtt egy 180 fokos fordulatot vett és kicsit bűnbánó arccal nézett rám,es tudtam,hogy ez nem jelent jót...

-Ömmm... Jane... tudod... elfelejtettem említeni neked valmit... -még hebegett-habogott valamit,de félbeszakítottam:

-Bökd már ki!!

-Tehat ugye beszéltem neked arról a háromszobás lakásról -bólintottam- Nos... az a helyzet hogy tényleg van egy háromszobás lakás, csak az nem a mienk. Hanme a mellettünk levő. Az ott. -mutatott egy ajtóval arrébb.

  Én azt hittem ott robbanok fel. Mi az hogy NEM az???!!! Most akkor két tök idegennel fogok egy lakásban élni?! Na ne,ezt már nem!

- Már bocs, de én hazamegyek. -már fordultam volna meg,mikor Kate visszarántott

- Kérlek neee. Már megigértem a srácoknak... és tudod... beszéltem velük a bandával kapcsolatban. Az egyiknek rohadtjó hangja van. A másik pedig már egy éve dobol! Most képzeld el! Itt lakunk három lépésre egymástól! És nem mellesleg eszméletlen jól néznek ki... pláne Pete. -ekkor erőtelhesen kivörösödött- Akarom mondani... nagyon jófejek mindketten. Figyu egy próbát megér...

  Elgondolkoztam a hallottakon. Ha ténylge úgy van ahogy mondja, hogy énekel az egyik,a másik meg dobol, akkor ez valamelyest enyhíti azt a tényt hogy konkrétan teljesen ismeretlenek számomra.

-Uhhh, oké. Kulcs?

-Csak kopogj! Aztán sok szerencsét! -kacsintott, majd belépett a lakásába.

  Én pedig nagy levegőt vettem,az ajtó elé álltam és két erőteljeset böktem a fára...