Éppen az új iskolám felé bicajoztam. Gyorsnak kellett lennem mivel,eléggé késésben voltam,mert a vacak ébresztőm nem szólt. Na,de mindegy is,beveszem a kanyart éss..
-Vigyázzon már! Sietnem kell!-lépett ki a bicikliútra egy ciánkék hajú lány,anélkül,hogy körbenézett volna.
-AAAAAAA!-kiabáltam. Gyors kitudtam kerülni,az én káromra,ugyanis belehajtottam egy tüskebokorba.
-EZ A HÉTEN MÁR A NEGYEDIK GYEREK!-mérgelődött egy öregember,aki pont a szemetet vitte ki.
-Jaj,bocsi!-futott ide hozzám a lány.-Ugye nem esett bajod?
~Nem,bazdmeg,jólvagyok csak most mentem bele egy tüskebokorba,minden oké!~gondoltam majd öt perc után végre válaszoltam neki.-Nem,nyugi..-kászálodtam ki valahogy a bokorból, és szedtem ki magamból a tüskéket,amíg a ciánhajú a bicajomat szedte ki a bokorból.
-Mégegyszer bocsi!-sajnálkodott.
-Semmibaj!-mondtam már kuncogva.
-De! Nagy a baj,a nevem Rose,nesze nyugodtan jelents fel testi sértésért!
-Mondom,hogy semmibaj! Nyugi...amúgy ha már te is elmondtad a neved,én is elmondom az enyémet! Osikko vagyok!-mondtam mosolyogva.
-Oké...Nemesis!-mondta kuncogva.
-Mivan? Miért vagyok Nemesis?
-Mert olyan Nemesis szerű aurád van!
-Mivan?-nevettem amibe ő is csatlakozott. Úgy érzem ez egy hosszú barátság kezdete lesz.
¤5 évvel később¤
Ez a röpke 5 év alatt,elég jól összebarátkoztam Rose-al. Bármondjuk nem csoda,hiszen egy osztályba kerültünk. De ezen a héten minden másabb volt,minden találkozonkat amit szerveztünk lemondta,mindig másra hivatkozva. Már azt hittem,hogy a hétvégi találkozoinkat is lefogja mondanni,de pénteken végre mondta,hogy most ráér egy találkozóra. Nagyon megörültem és szinte ugrándozva mentem a találkozóhelyünkre ami az erdő mélyén van,fura egy öreg faházhoz képest,még nem szakadt le alattunk. Amikor odaértem,Rose háttal állt nekem,valamit mormolva.
-Heya!-köszöntem rá mosolyogva. Egy kicsit megijesztettem,ahogy láttam a kis ugrását.
-Hmm..szia?-nevetett kínosan. Ilyenkor olyan aranyos tud lenni...(HAH GAYYYYYY Rose x Nemesis,heheeeeeee)
-Megijesztetelek talán?-nevettem.
-Csak egy kicsit...csak egy kicsit vitt el majdnem a szívroham...
-Hehe..bocsi...-nevettem kínosan majd megláttam mögötte valami csillogó dolgot.-Wow! Mit csinálsz?
-Semmit!-rejtette el jobban azt a valamit. Hmm...gyanús...
-Na,mutasd!-böködtem.
-N-Nem!-kezdett el izzadni.
-Na! Mutasd! Mutasd! Mutasd!-böködtem amitől eléggé felidegesíthettem,mivel lefogott és ledöntött a földre egy pszichopata mosollyal.
-Tudod..nem akartam ezt ilyen hamar megtenni,de nem hagytál nekem más választást...jó barát voltál meg minden,dee...jó erőforrás is vagy,és ha megöllek,végre lesz hatalmam!-vigyorgott és felemelte azt a kezét amiben az a csillogó valami volt. Egy kés,hát persze!
-M-Mivan?!-csak ennyit tudtam kinyögni félelmemben. Meg mert azért is mert a kése közeledett felém. Még jó,hogy a suliban volt önvédelmi óránk! Ezáltal megtudtam még fogni a kezet,amelyben a kés volt. De úgy látszott,hogy Rose erre fel volt készülve...a másik kezével amiben szintén egy kés volt,elkezdte felszabdalni a ruhám azután pedig a bőrömön ment végig az éles konyhakés. Én csak kiáltoztam,de persze senki nem hallott mivel az erdő mélyén vagyunk. Pár perc elteltével már a kezeim szétszabdalva,a testem pár vágásával feküdtem még mindig a földön. De az utolsó vágások még csak most jöttek! Átvágta a szememet és a számat is átszabta olyanra,hogy a fogaim kilátszodjanak,majd felállt és innentől már a vérveszteségtől elájultam.
Mikor felébredtem,a kezei már bevoltak kötözve és mellettem volt egy maszk. Úgy látszik ameddig el voltam ájulva,addig elvolt. De miután szétvagdalt mért kötözte be a sebeimet? Ezzel a gondolattal vettem fel a maszkot amiből kihullt egy cetli.
"Bocsáss meg ezért,muszáj volt ezt megtennem.." -Rose
-Nem bocsáttok meg...-dobtam el a cetlit majd felvettem a maszkot. -Mostantól te vagy az új ellenségem...jegyezd meg a nevem,Rose....Nemesis levadász.
A vége egy kicsit se füle,se farka lett,szerintem,de azért remélem tetszett Nemesis története! Sziasztok!^^
