Bedobtam a reggelimet a táskámba majd a hátamra rántottam, majd a telefonnal a kezemben elindultam az ajtó felé, mielőtt kiléptem volna elköszöntem a nőveremtől aki egy kávé és pirítós mellet próbált felkészülni a mai munka napjára. - Nehéz lehet orvosnak lenni.. - gondoltam magamban, majd elhagytam a kis házunkat. Mondhatni gazdag család voltunk mégis a mi házunk Chiyorival, a nővéremmel egy kis otthonos lakáska volt egy aprónyi kerttel. Miközben elhagytam a házunk területét a legjobb barátnőmnek Sakurának írtam, hogy merre tart. Mindig vele sétálok az iskolához mivel közel lakunk egymáshoz és az iskola is pár utcányira volt, buszozni szinte felesleges csak akkor szoktuk használni ha sietni kell. Végül Sakura beért így egy beszélgetésbe elegyelettünk, egy másik utcából két másik barátunk csatlakozott hozzánk akik egyébként egy pár voltak. Seiji, egy tipikus focis fiú aki igazából minden sportágban jó viszont a tanulmányaira nem fordít sok figyelmet. A barátnője pedig Bella, külföldön nőtt fel egészen addig míg el nem kezdte a középsulit vagyis tavaly költözött ide Japánba, szőke festett haja volt és eszméletlenül tehetséges a sminkelésben, szinte a tökéletes lány aki mindenki szeretne lenni ilyen korban, természetesen a fiúk mind odáig vannak érte és a lányok, hát irigyek.. Mi ketten Sakurával is irigyek vagyunk néha, de könnyen össze barátkoztunk vele és tudjuk hogy neki is megvannak a saját gondjai. Sakura egy lányos lány aki minden aranyos dolgot imád, mindenkivel kedves és segítőkész mégis nem volt még egyszer se fiúja és ettől kiakad mindig amikor felhozzúk. Bár mintha én jobb lennék, nekem se volt sose fiúm sőt az első szerelmem a kb. 10 évvel idősebb tanárom, de nem tehetek róla Takeshi sensei az első pillanattól kezdve szimpatikus volt és... Igen, szerelmes vagyok a saját tanáromba, nem tehetek róla bármennyire furcsának találhatjákok, de az érzéseim nem fognak változni! Vissza a valóságba.. Mostmár 4-en sétáltunk a suli felé, elől én és Sakura hátunk mögött Seiji és Bella a két szerelmes galamb akiket nem lehet szinte szétválasztani. Mikor végre odaértünk a sulihoz szétváltunk, bár mind egy osztályba jártunk a sulis szekrényeink más helyeken helyezkedtek el, gyorsan átcseréltem a cipőm iskolai cipőre majd megkerestem Sakurát és az osztályterem felé vettük az irányt. Első óránkon rögtön egy új hírrel fogadott minket az igazgató helyettes amitől mind megijedtünk, amint belépett az ajtón sírí csönd keletkezett és mind vigyázban álltunk az asztalunk mellett. Mikor vége lett a reggeli jelentésnek csak olyan fegyelmezetten ültünk le és félve tekinteteket vetettünk egymás felé. Az igazgató helyettes végre rátért a lényegre. - Mivel látjátok, hogy nem az osztályfőnökötök jött be azért gondolom sejtitek, hogy van valami. - kezdte a mondandóját amire mégjobban összerezzentünk. - Új osztályfőnököt fogtok kapni, mivel sajnos elköltözött a tanárnő és hosszú lenne idáig neki az út, így új osztályfőnököt kaptok akit már ki is jelöltünk! - mutatott az ajtó felé, majd betesékelte az új osztályfőnököt, mindenki meglepetésére egy ismerős arc jelent meg a teremben. A lányok majd kipattantak az örömtől, én egy lesokkolt pillantást vetettem Sakura felé. - Takeshi tanárúr, az irodalom tanárotok lesz az új osztályfőnökötök aki magától válalkozott erre a pozícióra, mivel a másik osztálya is kis létszámú és úgy gondolta így jobban összekovácsolódhatna a két osztály. - A tanárúr meghajolt előttünk, és mosolyogva megszólalt. - Remélem engem is úgy megtudtok majd szeretni mint a tanárnőt! - Pár lány nevetgélve már válaszoltak is, hogy nagyon örülnek meg minden. A fiúk kevésbé örültek hisz a tanárúr ellopta szinte minden lány figyelmét, és nem nagyon akadt olyan akinek ne tetszett volna Takeshi tanárúr. Az óra többi részében beszélgettünk és kiderült, hogy az új osztályfőnökünk már szervez is egy osztálykirándulást a másik osztályával amire minket is elszeretne vinni. Nem sok mindent tudtunk meg erről a kirándulásról, de már most mindenki izgult. Mikor kicsöngettek én rögtön oda siettem a székemmel Sakura mellé. - Ez most komoly vagy csak állom? - kérdeztem hitetlengedően.
-Jaj, Shana! Ez nem egy állom Takeshi tanárúr tényleg az új osztályfőnökünk lett. - kuncogott a tekintetemen Sakura.
- Ez nem vicces! - mondtam kissé megsértődve.
- Lehet, de az vicces volt amikor szivecskékkel teli szemmel figyeltél rá miközben beszélt. - nyúzott tovább.
- Komolyan? Nagyon feltűnő volt? - ilyedtem meg.
- Nyugi, annyira nem volt rossz mint amikor kilencedikben az első órákban majdnem kiestél a padból úgy bámultad. - nevetett a történteken.
- Hé, akkor még fiatal voltam és nem tudtam fékezni magam! - védtem meg magam.
- Persze, most pedig egy év után kész érett nő vagy! Mikor lesz az esküvő? - húzta tovább az agyam Sakura.
- Nagyon vicces.. - mondtam szarkasztikusan.
Gyorsan elteltek végül az órák semmi féle más izgalmas bejelentés nélkül, elkezdődtek a délutáni takarítások amiben nekem is segédkeznem kellet hisz rám is rám került a sor, hogy takarítsak. Miután végeztünk a szemetek fölszedésével és söpréssel szóltam a többieknek, hogy szívok egy kis friss levegőt és kimegyek a tetőre. Mint a legtőbb japán iskolának ennek is volt egy nyitott teteje ahol lehetet beszélgetni, enni vagy csak szimplán kiülni az egyik padra pihenni. Kisétáltam a korláthoz majd körül néztem a környéken, az iskola elég magas volt ahoz hogy körbe lássak a környéken valamennyire, kinyújtotta a karjaimat az ég felé és miután úgy éreztem kész vagyok vissza menni megfordúltam és egyből megindultam a bejárat felé, csakhogy ahogy megfordúltam és megtettem az első lépést előre bele ütköztem valakibe. - Miért álltál így mögém? - léptem hátrébb és fölnéztem az illetőre.
- Bocsi, nem akartam ilyen közel állni! - lépet szintén vissza egy lépést a világos barna hajú fiú aki valami kis fehér levelet tartott a kezében.
- Ismerlek egyátalán? - kérdeztem.
- Hikaru vagyok, egy osztályba jártunk általánosban. - mondta rám mosolyogva.
- Hikaru? Szinte sose beszéltünk általánosban! - mondtam meglepődve.
- Tudom.. de van valami amit oda szeretnék neked adni! - nyújtotta át a kezében tartott levelet amit szép lassan kivettem a kezéből.
- Hikaru ez egy..? - próbáltam kitalálni mi lehet a levél.
- Szerelmes levél... - mondta kissé elpirosodó arccal.
- Tessék? Hikaru ezt biztos nekem szántad? Hisz nem is ismersz, mi van ha teljesen más milyen vagyok mint amikor általánosban voltam? - vizsgáltam a fiú arcát meglepődve.
- Kérlek csak olvasd el, tudod sok bátorság kellett ahoz hogy ezt át adjam. - vakarta meg a tarkóját, majd a levélre mutatott. - Tudom nem ismerlek jól, de ha lehet megszeretnélek ismerni! Kérlek gondold át és olvasd el. - rám mosolygott, majd mielőtt bármit mondhattam volna elköszönt tőlem és eltűnt. A levelet végül megtartottam, gyorsan belecsúsztattam a táskámba, majd vissza mentem befejezni a takarítást.•••
Hát igen elkezdem újra írni a történetet és őszintén máris jobban tetszik! Neveken nem változtattam viszont a sztori haladásán igen, remélem ettől még tetszik az első rész.
Köszönöm az olvasást!
További szép napot/estét!~
YOU ARE READING
Sensei, volt már szerelmes?
RomanceShana egy tipikus 16 éves japán leányzó akinek mindennapjai átlagosak. Nincs hiánya nagyon semmiben, vannak barátai, jó jegyei vannak és nem mondható csúnyának, bár nem a legnépszerűbb lány az iskolában mégis jól érzi magát és nem nagyon akadnak gon...