Sensei, volt már szerelmes?

2. rész - Szívességek

Másnap reggel átestem a szokásos fölkelési rutinomon, suliba ma csak Sakura-val sétáltam és mindent elmeséltem neki a tegnap délután történtekről. Sakura ezáltal már nem csak Takeshi sensei-el piszkált, hanem most már a régi osztálytársammal is. Én azon törtem egész eddig a fejemet, hogy mit válaszoljak a srácnak hisz nem akartam össze törni a szívét vagy valami, de mégis nem is ismerjük egymást.. Hogy lehetne belém szerelmes?
- Szerinted mikor lesz a kirándulás? - szakította félbe gondolataimat Sakura.
- Nem tudom, de biztos nem sokára ha Takeshi már be is jelentette! - vontam meg a vállamat.
- Remélem valami jó kis helyre megyünk! - csillant fel Sakura szeme.
- Hát nem is tudom.. reménykedjünk hogy egy rendes szállásunk lesz. - mondtam.
- Jaj, remélem! Miért találják meg az iskolák általában a legszörnyűbb szállásokat? Inkább sátorozzunk akkor már!
- A sátorozás jó lehet, még sose voltam!
- Nem? Én a szüleimmel egyszer elmentem, de akkor még nagyon kicsi voltam így nem sok mindenre emlékszem.. - mesélte Sakura.
A beszélgetésünket tovább folytattuk míg be nem értünk a suliba. Az utolsó óránk irodalom volt, majd mielőtt még a tanárúr kilépett volna az ajtón felém fordúlt, én éppen a táblát töröltem hisz rajtam volt a sor hogy hetes legyek.
- Shana! - nézett a szemembe Takeshi tanárúr.
- Tessék? - fordúltam a tanárúrral szembe.
- Tudnál nekem segíteni a könyveket vissza vinni a tanáriba? - kérdezte majd rám mosolygott, én pedig egy pillanatra elbambultam a tekintetében.
- ..Persze! - nyögtem ki végül, majd fölemeltem a maradék könyv tornyot.
- Nem nehéz?
- Nem! Simán elbírom! - feleltem mosolyogva, majd Takeshi intett hogy kövessem a könyvtárba. Elől a Sensei ment én pedig utána, míg így a könyv torony mögül kipillantva hátulról és jól nézett ki... Végül megérkeztünk és lehelyeztem az asztalra a könyveket.
- Köszönöm a segítséget! - mosolygott és meghajtotta kissé a fejét ezzel kifejezve a köszönetét.
- Nincs mit! - hajoltam meg. - Segíthetek még valami másban is, tanárúr? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem, mehetsz. - mosolygott vissza rám. Végül elhagytam a könyvtárat és miután már egy pár lépésre voltam nekem ütközőt egy 3 tagból álló lány csapat.
- Látom valakit nagyon szeret a tanárúr. - kuncogott a barátnőivel a középső lány akit pontosan jól ismertem. Ami, a sulinkban úgymond a menő lány akiért természetesen mindenésztelen srác él és hal. Az első naptól kezdve szinte riválisok lettünk, mivel Ami a többi fiúval csak játszadozik és élvezi a figyelmüket, de minde közben a célja Takeshi sensei. Nem tettem semmit egyszer se ellene csak egyből jól kijöttem a tanárúrral, bár Ami még így is sokkal több időt tölt el Takeshi-vel mivel külön órákat vesz a tanárúrtól így nem is igazán tudom miért tulajdonítja így ki hiszen Takeshi nem az övé. - Mi az, már hozzám se szólsz? - mért végig Ami.
- Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Semmi különöset, de tényleg feladhatnád már Takeshi-t... Tudod előbb vagy utóbb meg fogom tenni az első lépéseket! - mosolygott önelégülten.
- Tegyed! Nekem ehez mi közöm van?
- Ha! Már nem is érdekel? Azt kétlem, de jobb ha tartod a távolságot Takeshi-től!
- Mintha a te tulajdonod lenne. Tudod ő egy tanár, és te is és én is egy diákja vagyunk. Hogy tudnám elkerülni ha óráim vannak vele?
- Nem feltétlenül az órákra gondoltam, jobban teszed ha órák után nem zaklatod. - dobta hátra a haját Ami.
- Persze.. Ő kérte meg hogy segítsek neki és hát mégse mondhatok nemet a tanáromnak. - mondtam mosolyogva. - És most ha megbocsátotok! - kerültem ki a 3 lány és ott hagytam őket.
- Várd csak ki a végét Shana! - halottam Ami hangját a hátam mögött, de nem fordultam meg és vissza sétáltam a termünkhöz. Sakura-nak gyorsan beszámoltam mindenről, majd az utolsó óránknak is vége lett.
- Shana! - halottam egy ismerős hangott a jobb oldalamról miközben vettem át a cipőmet, hogy végre haza indulhassak. - Kérnék tőled még egy szívességet. - fordultam végül a hang irányába és a Sensei-t pillantottam meg.
- Éppen haza felé indultam, de azt hiszem belefér még valami. - mondtam majd elkezdtem vissza venni az iskolai cipőmet.
- Nem kell! - kapta el a karomat. - Kint az iskola előtt is megtudjuk beszélni! - mosolygott rám Takeshi.
- Rendben.. - néztem rá meglepődötten, majd miután elengedte a karomat megigazítottam az utcai cipőmet és követtem a tanárúrat ki az iskolából. Kint leültünk egy padra és Takeshi egy könyvet csúsztatott elő a táskájából.
- Szeretném, hogy ezt elolvasd. - adta át a könyvet.
- Miről szól? - néztem rá a borítójára.
- Igazából én írtam.. - vakarta meg a tarkóját. - Egy fiatalabb korosztálynak szánt könyvet próbálok írni, és mivel érdeklődsz az irodalom iránt gondoltam szeretsz olvasni. Meg kérhetlek, hogy elolvasod és véleményt mondasz róla? - kérdezte.
- Persze, de miért pont engem kér meg erre?
- Egyik tanuló se annyira lelkes az irodalom órámion mint te ezért úgy érzem te nem fogod bánni hogyha ezt kérem tőled! - mosolygott rám.
- Mi van Ami-val? Ő még külön órákra is jár.
- Az a lány csak a szülei miatt jár külön órára, nem igazán érdekli az irodalom.
- És ön miatt.. - motyogtam hallkan.
- Tessék?
- Semmi! Szívesen elolvasom, de mostmár tényleg mennem kell haza! Viszlát! - pattantam föl a padról majd gyorsan elraktam a könyvet a táskámba és egy meghajlás után elindultam haza.
A napomat a könyv olvasásával zártam.