Sensei, volt már szerelmes?

3. rész - Könyv

Érdekesnek találtam a könyvet amit nekem adott a Sensei, volt egy olyan érzésem hogy a karakterek nagy része rólunk vagyis az osztályáról és saját magáról mintázta csak, hogy ebben a könyvben a szereplők közelebb álltak korilag és nem középiskolások voltak. A két főszereplő románc szála pedig nagyon aranyos volt, azon kezdtem el filózni egy idő után hogy a Sensei-nek volt-e már barátnője?.. Gondolom volt vagy van, hogyan tudna ilyen tökéletes romantikus történetet írni ha még ő sose tapasztalhatta, és egyébként is elképzelhetetlen lenne hogy eddig nem volt barátnője... Miután ezt mind végig gondoltam, erőt vettem a felkeléshez és az órára pillantva elszörnyűlködtem így kipattanva az ágyból elkezdtem készülődni a suliba.
-Shana, kész a reggeli! - kiáltott fel a nővérem a földszintről.
-Máris megyek! - mondtam miközben a fürdőből jöttem ki és igazgattam a hajamat egy normálisan kinéző ló farokba. Majd fel kaptam a már tegnap össze pakolt táskámat és a Sensei könyvét. Lefutottam a lépcsőn és leültem a konyha mellet lévő étkező asztalhoz a táskámat magam mellé dobva. - Mi a reggeli? - kukocskáltam be a konyhába izgatottan ahonnan a nővérem két tányérral jött ki.
- Semmi extra, kenyér lekvárral megkenve. - mosolygott majd miután lerakta a tányérokat a mellettem lévő üres székre ült le.
- Mi az hogy semmi extra? Tudod, hogy imádom a lekváros kenyeret! - mosolyodtam el majd belevetettem magam az evésbe. A nővérem kuncogott rajtam, majd ő is neki kezdett a reggelijének.
- Neki kezdtél egy új könyv olvasásának? - kérdezte Chiyori, a nővérem és a táskám tetején lévő könyv felé bökött a fejével.
- Hmm? - kaptam fel a fejem az evésből. - Ja, igen! - bólintottam.
- Miről szól? - kérdezte kíváncsian.
- Áh hát egy tipikus tini, sulis történet! - vontam meg a vállam. - Nem hiszem, hogy neked tetszene. - mondtam, általában mindenről beszélek Chiyori-nak de ha fiúkról van szó akkor szinte le se száll még hónapokkal később se a témáról így hanyagoltam azt, hogy most elmeséljek neki mindent arról hogy tetszik a most már osztályfőnök irodalom tanárom...
- Rendben, ha te mondod! Viszont ajálhatnál valami jó könyvet, régen olvastam. - mosolygott rám a nővérem.
- Rendben, majd hazafele akkor beugrom a könyvtárba hátha találok valami jó könyvet! - mosolyogtam vissza.
- Már ennyi az idő? - nézett Chiyori a karórájára és fölpattant az asztaltól. - Mennem kell Shana, te is indulj el! Ne késs! - köszönt el a nővérem, majd elszáguldott dolgozni.
Én is gyorsan befejeztem a reggelit, majd fölkaptam a cuccaimat és elindultam a suliba. Miközben a telefonomba bújva sétáltam a suli felé valaki a hátam mögött megbökte a vállam.
- Jó reggelt! - sétált mellém az illető.
- Szia, Hikaru.. Igaz? - köszöntem vissza neki.
- Igen. - bólintott mosolyogva.
- Még sose láttalak reggelente erre menni a suliba! - mondtam meglepődve.
- Úgy látszik eddig elkerültük egymást, vagy csak máskor kezdődtek az óráink. - vonta meg a vállát.
- Lehet.. te a Sensei másik osztályában vagy igaz? - kérdeztem.
- Takeshi tanárúr? Igen, ő az osztályfőnököm. - bólintott Hikaru. - Te az új osztályában vagy?
- Igen.
- Akkor találkozni fogunk majd a kiránduláson is nem? - mosolyodott el.
- Gondolom. - mosolyogtam vissza.
Mikor beértünk a suliba elköszöntünk egymástól, gyorsan átcseréltem a cipőmet majd elindultam az osztálytermembe. Sakura nem sokkal utánam ért be, így vele kezdtem el beszélgetni. Megmutattam neki a könyvet és röviden beszámoltam róla, Sakura eközben pedig folyton azzal piszkált, hogy miért pont nekem adta ezt a könyvet Takeshi. A nagy beszélgetésünket a csengő a hangja és a belépő tanár zavarta meg. Biológiával kezdtünk, nem lett volna sok bajom vele ha nem egy röpdolgozattal kezdte volna az egész órát a kedves tanárunk így kora reggel... Végül viszont túl éltem, nem mondanám hogy jó lett, de mondjuk a nagy része a tananyagnak megvolt a fejemben így talán nem lett szörnyű. A nap további részében igazából nem történt semmi, az első órán kívül elég laza napra sikeredett és már mindenki a hétvégére készülődött. Miután végeztünk az órákkal én elindultam a tanári felé, hogy felkeressem a Sensei-t és vissza adjam neki a könyvét. Bekopogtam, majd miután beléptem meghajolva köszöntem és elnézést kértem a zavarásért, oda siettem a tanárúr asztalához, majd a már elővett könyvvel a kezemben külön köszöntem neki. A többi tanár főleg az öregebbek mindig szúrós szemmel figyelik valamiért azokat a diákokat akik Takeshi-vel beszélgetnek, vagy úgy tűnik nekik hogy közel állnak egymáshoz. Át adtam a könyvet, majd elkezdtem hallkan elmesélni a Sensei-nek, hogy mi tetszett benne. Viszont a tanárúr megállított.
- Beszéljük meg ezt máshol. - mondta, majd fölállt, fölvette a könyvet amit az asztalára helyezett és elindult kifelé, én pedig utána. A tanárok szúrós szeme mind végig kísért minket ameddig el nem hagytuk a tanárit, rendesen bepirulhattam hiszen éreztem is hogy meleg az arcom így lefele tekintve követtem Takeshi-t. Egy idő után megállt és nekem épphogy sikerült úgy megállnom, hogy ne menjek neki. A Sensei kinyitotta az ajtót majd beinvitált. A szoba egyébként egy kis tanuló szoba volt talán, pár könyvespolccal és egy kisseb kört alkotó padok is találhatóak voltak ott. Leülltünk két székre egymás mellé és most már teljes egészében beszámoltam a Sensei-nek a könyvről és hogy mi volt a véleményem, néha el-el pirulva kicsit nehéz volt össze szednem a gondolataimat főleg úgy, hogy a Sensei előttem volt és folyamatosan rám nézett, mármint ez egyértelmű volt hogy rám nézzen hiszen hozzá beszélek csak nekem még furcsa volt, hogy ennyi ideig figyel rám. Mikor befejeztem a mondanómat nagy csönd következett, majd a Sensei megköszönte hogy segítettem neki ebben a kis dologban. Én bólintottam egyet és továbbra is ott ültem vele szemben.
- Shana, kérdezhetek tőled valamit? - szólalt meg hirtelen Takeshi.
- Öhm.. Persze! - mosolyogtam rá.
- Mit gondolsz ha a jövőhétvégén lenne a kirándulás? - bökte ki a kérdését.
- Ezt miért tőlem kérdezi? - lepődtem meg.
- Gondoltam te jobban ismered az osztályt, így kiváncsi voltam hogy hányan lennének hajlandóak hétvégén kirándulni menni, vagyis tanítási napon kívül.
- Oh, hát szerintem a legtöbb lány az osztályunkból benne lenne a fiúk nagy részéről nem tudok hivatkozni. - mondtam. - Az viszont biztos, hogyha Bella jön akkor Seiji is szóval egy fiú fix. - kuncogtam a szerelmes páron akik szinte össze vannak nőve.
- Bella és Seiji? - nézett rám értetlenül a tanárúr valószínűleg nem igazán tudta hogy együtt vannak, amit igazából furcsának találtam hisz mindig egymáson lógnak.
- Ja.. ők együtt vannak és szinte szétválaszthatatlanok, egyszer áthívtuk Bella-t, Sakura-val és erre Seiji is megjelent a "csajos bulin". - meséltem a Sensei-nek amin elnevette magát én pedig realizáltam, hogy nem kéne talán mindent elmesélni neki még akkor sem ha tetszik, végülis mégis a tanárom.
- Ti négyen jóban vagytok? - kérdezte mosolyogva.
- Igen. - bólintottam. - Úgymond legjobb barátok! - mosolyogtam.
- Valahogy nem gondoltam volna, hogy ilyen jóban vagytok Bella-val. - mondta.
- Tényleg? - lepődtem meg hisz elég sokszor vagyunk együtt 4-en. - Pedig nagyon jól kijövünk. - mondtam, a Sensei pedig rám mosolygott, majd föl pillantott a fali órára.
- Bocsánat, de nekem mennem kéne!.. - állt föl az asztaltól, majd sietősen elindult kifelé. A nagy sietésében a könyvet itt hagyta az asztalon így gyorsan fölkaptam és utána rohantam. Mikor megláttam a Sensei-t megörültem és gyorsabban kezdtem futni, ez így mind szép is jó volt de abba nem gondoltam bele hogyan fogok időben megállni és végül a tanári elé leterített szőnyegen sikerült átesnem amint érztem, hogy el fogok esni össze szorítottam a szememet és abban reménykedtem hogy nem fog fájni, miután nem érztem semmi fájdalmat és tudtam hogy nem a földön heverek kinyitottam a szememet. Mielőtt még elestem volna szerencsémre el lettem kapva így nem lett semmi bajom, viszont Takeshi kapott el és amint realizálódott bennem a helyzet gyorsan vissza szereztem az egyensúlyomat és hátra ugrottam majd vissza adtam a könyvet és villám gyorsan elilaltam onnan. Egy kész paradicsom voltam, képtelen voltam megfeledkezni a történtekről így vissza mentem a cuccaimért az osztályterembe és haza siettem, otthon egyből a szobám felé vettem az irányt és mivel a nővérem még nem volt itthon így nem kellett attól félnem, hogy valaki megkérdezné mi történt. Berepültem az ágyamba és a fejemet a párnába temetve próbáltam lenyugodni, de a pillanat még mindig újra és újra lejátszódott a fejemben.