Two Sided

4.

Másnap reggel nyúzottan ébredtem.  Nagyon álmos voltam.

A hajam most egész tűrhetően állt,  de egy kicsit alakítottam rajta. Nem tudom mi jött rám,  de sminkelni támadt kedvem.  Nem túl csicsás,  és "ricsbicses"sminket akartam,  csak egy kicsit,  enyhén feltűnőbbet.  Jó, a sminktudásom az egyenlő a nullával.  

Egészen tetszett a végeredmény. 
Egy kockás inget vettem fel, aminek az alja megkötős volt,  ehez egy fekete térdnél szaggatott farmert,  és a szokásos fekete sportcipőm. 
Kinéztem,  és ma reggel nem volt olyan vészesen hideg,  ezért csak egy szőrmés bőrkabátot készítettem ki. 

Több kaját raktam,  mert tudtam hogy ma hosszú napom lesz,  estig bent leszek mert délutáni szakkörre kell menni,  és annak így télen mindig már sötétben van vége,  majdnem este 6-kor.

A táskám tömve volt,  éppen hogy elfért benne minden. 
Megreggeliztem,  majd nagy nehezen kávéval a kezemben elindultam.  Januárhoz képest tényleg nagyon jó idő volt,  a nap már kezdett sütni,  egyáltalán nem fáztam.  Úgy éreztem ma tényleg jó napom lesz,  az idő sem volt olyan nyomasztó.  Szét is húztam a kabátom,  mert már sok hideg és borús nap után hihetetlen  jól esett a meleg napfény. 

Fülessel a fülemben halál nyugodtan mosolyogva sétáltam amikor a semmiből mellettem termett Patrick. Mióta kiderült hogy kicsit többet érez irántam mint szimpla barátság,  azóta kerültem,  de tudtam hogy a végtelenségig nem lehet elkerülni egymást. Így hát nem volt mit tenni,  kivettem a fülemből a fülest,  és leállítottam a zenét.

-Szia Cam!  Rég beszéltünk.  Pont most voltam a boltban és mikor jöttem kifelé meg láttalak.  Apropó nagyon csinos vagy ma!-mosolygott Pat,  és láttam hogy tényleg lelkes,  és örül hogy lát.  Szuper....

-Köszönöm aranyos vagy.  Mizu?  Minden oké? -próbaltam úgy tenni mint aki tényleg lelkesedik,  de szerintem érezhető volt hogy nem megy.  Gyorsabban kezdtem el lépkedni a nálam magasabb,  szőkés barna hajú,  és barna szemű srác mellett.

-Nincs semmi.  Figyelj... Tudod az a dolog amit mondtam,  szóval... -mielőtt bármit is mondhatott volna a szavába vágtam.  Egyáltalán nem akartam ezt a témát feszegetni.

-Patrick légyszi ne,  hagyjuk ezt jó?  A múltkor is elmondtam hogy ne... -most Patrick szakított félbe engem.

-Cam,  az istenért hagynád hogy végig mondjam?
Azt akartam mondani hogy hagyjuk ezt az egészet. Döntöttem.  Idővel úgyis elfelejtem ezt az egész hülyeséget.  Azt hiszed vak vagyok?  Hogy nem veszem észre hogy mióta elmondtam egyfolytában kerülsz?
Inkább lezárom ezt a hülye szerelmet, minthogy ez a barátságunk rovására menjen
Komolyan nem ér ennyit.  Ígérem hogy nem fogok próbálkozni, minden olyan lesz mint ezelőtt.  Oké? -Patrick bizonytalanul rám mosolygott. 

-Örülök hogy így gondolod.  Szó ami szó nagyon kezdtél hiányozni te átokfajzat -mosolyogva megállítottam és megöleltem.  Igaz hogy az a bizonyos eset nemrég történt de olyan mintha egy régi barátot kaptam volna vissza. Talán lehet minden olyan minden mint régen.

Az út további részében úgy viselkedtünk mint a régen,  elhülyéskedtünk, kitárgyaltuk amik eddig történtek,  amiket nem mondtunk egymásnak. 
A suliba érve azonban ráfagyott a mosoly az arcomra.  Ugyanis az osztályban mindenki tanult.  Fogalmam sincs hogy mire,  annyi biztos hogy én nem tanultam bármi is legyen az.  Emmához fordultam aki lázasan tanult. 

-Mi a tökömet tanul mindenki?? - dobtam le a táskámat a pad mellé.

-Neked is jó reggelt Cam.  Amúgy matekot.  A képleteket tanulja mindenki meg a szabályokat.  Dogát írunk,  tegnap előtt mondta. - mondta barátnőm, és fel sem nézve a könyvéből tovább magolt.