Sziget /Shawn Mendes/

4.🏝️

Miután Fanns és Nia csalódottan visszakullogott jobbnak láttam indulni.

-Szerintem menjünk mert 5 kor kezdődik a koncert és még oda is kell érni - húztam magam után őket Levi pedig jött mellettem

Hazaérve beköszöntem anyának a konyhába és apához is az irodába majd felmentunk Levivel a szobámba.

És jött a kérdés amivel majdnem 2 órát elbaszakodtam: "Mit vegyek fel?"

A végén a választás egy mustársárga rövidujjú felsőt amit egy fekete A-vonalú szoknyába tűrtem és egy fekete kardigánt vettem a kezembe.

Sminket nem tettem egyrészt mert nem tudok másrészt meg úgyis elkenődne és úgy állítanék be Shawn elé mint egy zombi

-Levi mostmár tényleg ez az utolsó - szóltam az ágyamon fekvő barátomnak

-Te mindenhogy szép vagy.- puszilt meg

-Mennyi idő? - kérdeztem

- Fél 4 - válaszolt a telefonja képernyőjét felvillantva

-Baszki - futottam le a lépcsőn
Levi pedig ráérősen sétált mögöttem

-Anya apa elmentem 7 körül jövök! - kiabáltam és felkaptam a cipőmet és kiszaladtam az ajtón

Az ikrek háza előtt megálltam elbúcsúztam Levitől és csengettem.

Semmi..

Mégegyszer..

Semmi..

Ezek itt hagytak. Leültem egy padra és gondolkodtam.

Fanni és Nia itt hagyott

Egy fekete autó állt meg előttem.

Felnéztem és egy számomra ismeretlen ember állt előttem.

-Szia - köszönt kis angol akcentussal a 20 as éveiben járó férfi

-Szia - tegeztem le - Mit csinálsz itt? - kérdeztem magyarul mire szinte fájt ahogy belém hasított a felismerés.

Zöld szem,

göndörkés barna haj,

fehér mosoly,

angol akcentusos "szia".

Élőben itt van előttem Shawn Peter Raul Mendes.

-Vagyis What are you doing here?

-Ezt én is kérdezhetném - mondta már angolul nevetve

-Hát mentem volna a Szigetre de.. - be sem fejeztem a mondatot mikor félbeszakított

-Elvihetlek? - kérdezte

-Hát.. Menjek? - kérdeztem ő pedig odanyújtotta a kezét amit kis habozás után megfogtam.

Kinyitotta nekem az ajtót és mikor bemásztam ő is beszállt a másik oldalról.

A sofőrnek intett hogy mehetünk az autó pedig elindult.

-Itt laksz? - kérdezte Niáék házára mutatva

-Nem, itt - mutattam a házunkra ami előtt pont most mentünk el

-Ez egy kész kastély - mondta

- Az apám színész így nem csoda - néztem kifelé - Hé

-Igen? - vezette rám a tekintetét

-Miért vagy velem ilyen kedves? Mármint úgy értem egy vadidegen vagyok az utcáról és meg is ölhetnélek

-Hát - nevette el magát - Szimpatikus vagy és nem tűnsz olyannak aki csak úgy kiránt egy pisztolyt a táskájából