Démon kísérőm

Megvédett...

Másnap reggel már nem észleltem furcsa dolgokat a szobámban. Minden a helyén volt.

Felöltöztem, majd elindultam a suliba. Első órám irodalom volt. Szinte azt is elfelejtettem, hogy én éppen suliban ülök, annyira lekötötte a figyelmemet a tudat, hogy egy démon volt mellettem fél éven keresztül, és lehet, hogy most is itt van és figyel.

Letelt az első 45 perc, majd a második, és a harmadik is. Éppen a negyedik órámra tartottam, és a lépcsőn mentem lefele. Elég sok cuccom volt, így próbáltam nem pofára esni. Útközben a lépcső két oldalán egy felsőbb évesekből álló banda töltötte az idejét, és nekem muszáj volt átmenni köztük.

Összehúztam magam, hogy a lehető legkisebb helyet foglaljam el köztük, viszont az egyik kitette elém a lábát, amitől én szépen a cuccaimmal együtt a lépcső aljáig zuhantam, majd ott a fal állított meg.

Furcsa érzés volt, ugyanis kicsit sem fájt. Nem értettem, mi folyik körülöttem, így felnéztem a röhögő bandára. Gondolkodás nélkül rá tudtam volna vágni, hogy ki volt, aki kigáncsolt. Nem ismertem a lányt, viszont azt hiszem ennek pont ez volt a célja.

Hirtelen az egyik ajtó a lépcső tetején becsapódott, majd egy kis szünettel később sorban az összes ajtó azon a szinten. A felsőbb évesek felkapták a fejüket, és a lépcső tetejét kezdték vizslatni. Hirtelen a lányt, aki kigáncsolt, mintha valami kirántotta volna a korláton, egyenesen az egyel alattunk lévő szint lépcsőfokaira zuhant sikítva.

Az összes többi társa rémült arccal néztek hol a lányra, hol rám, hol a lépcsőre. Két fiút semmi előjel nélkül nekicsapta valami a falnak úgy, hogy azok összeestek. A többi sikítva szaladt menedék után keresve.

Én még mindig ott ültem a földön, és meredtem magam elé. Az első perc óta tudtam, hogy ki volt, aki ezt az egészet leművelte, az agyam viszont a másik irányba húzott. Végül az agyam semmi értelmes magyarázatot nem talált a történtekre, így már ki tudtam jelenteni..

- Megvédett...