Késő délután Napalm kopogott a lakosztályom ajtaján, pont mikor megfogadtam, hogy mostantól jobban vigyázok magamra, hiszen apa leszek.
- Na, mi a helyzet?- kérdezte
- Volt egy kalandom ma.
- És még véget sem ért a nap.
- Már megint mit találtál ki?
- Mivel apa leszel, és mikor megszületik a gyerek, én nem leszek ott, ahogy a csinálására sem hívtál meg.....
- Igen, folytasd csak ezt a remek eszmefuttatást.
- Így arra gondoltam, hogy csinálhatnánk most egy előre hozott tejfakasztó bulit.
És mint egy varázsütésre, be is jött Lena a hatalmas nappaliba, egy mell alakú tortával és mögötte feltűntek a sztriptíztáncosnők Juve mezbe öltözve, egy helyi rock zenekar unpluged kíséretében, akik a Born to be wild-ot játszották. Ilyenkor már nincs visszaút, az egyetlen lehetőségem az volt, hogy megyek az áramlattal arra figyelve, hogy én is unpluged maradjak a táncosnőkkel. Túl sok tiszta emlékem nincs erről az éjszakáról, sem a whiskey, sem az elfogyasztott nagy dózisú hallucinogén nem használ a felidézésében. Honnan tudom, hogy LSD-t kevert Napalm a sütibe? Onnét, hogy teljesen valószínűtlennek tartom, hogy Hanoi-ban is van Futrinka utca és pont utcabált rendeznek ott, ahol Süsü, a sárkány ad randevút a lengyelül beszélő Cica-Micának, miközben Mazsola, a zöld malacka és Tádé, a tengerimalac gitározza a Thin Lizzy Whiskey in the jar-jét, aminek szövegét az éppen arra járó Walt Disney féle Kuka nevű néma törpe énekli vietnámi akcentussal, a doboknál pedig Lars Ulrich ül. Mindehhez életem összes Mary-je, Mariája, Mirája, Máriája táncolva vokálozik Del Piero, Baggio, Tevez és Pogba 10-es számú fekete-fehér csíkos mezében, amit időnkét kicserélnek egymással. A háttérben a törökmintás ég alatt, Vader nagyúr bajor bőrgatyába vívja szivárványszínű fénykardjával életre-halálra párbaját a 90-es Vb olasz csapatának 19-es számú Salvatore feliratú mezébe öltözött Jézussal a South Parkból, akinek a kezében fénykard helyet egy pálmaág van. És ezt az egészet, mint felsőbb lény, a tök háza teraszáról, magasba emelt kezeivel metálvillát mutatva, fejével headbangelve Manócska nézi, aki tulajdonképpen én vagyok. Majd ez az egész jelenet, kezdett átváltozni egy folyamatosan alakuló ragyogó színekből alkotott kaleidoszkópszerű amőbává. Úgy betéptem, hogy mikor másnap este megérkeztem Ha Long-ba, Napalm által rendelkezésemre bocsájtott limuzinban, még mindig nagyon élénk színű sárkányokat láttam keringeni az öbölben lévő ezernyi sziget felett. Este már nem mentem ki a szállodából, megpróbáltam kialudni magam másnapra. Délelőtt 10-kor ébredtem, megkajáltam és kimenten az utcára, beleszippantottam a sós levegőbe és azt mondtam hangosan:
- Imádom a tenger illatát. Vár a kékség.
És elindultam lefelé a lejtős utcán.
Meglepetésemre egy hang magyarul szólt utánam.
- Akkor rossz irányba indulsz, pajtás.
Zavartan fordultam meg. Gábornak hívták a srácot, aki a következő két napban az útitársam lett. Együtt mentünk életem egyik legszürreálisabb és zseniálisabb hajókirándulására. A bárkán az elindulás után a matrózok egy thrash zenekarrá lényegültek át a dobok műanyag hordók és kannák voltak, a mikrofon állványok csatornalefolyó csövekből lett összerakva, a ritmusgitár egy leharcolt balalajka volt, a basszust meg egy cselló biztosította, a Creeping Death(lopakodó halál)-el kezdtek, ami egy lepukkant rozsdaboglyán ideális nyitás. Félóra muzsikálás és hajózás után, megálltunk. Az eddigi énekes fogott egy traktorbelsőt, és beugrott a vízbe, leengedtek egy rekesz Tiger sört, ez volt a vízi bárként hirdetett programpont. Beugrottunk és a traktorgumi körül körözve, mint az éhes cápák úszkáltunk. A tíz emberre volt három búvárszemüveg és pipa. Körbe adtuk őket, ahogy félórával később a vízipipát is. Az egyik olyan szigeten kötöttünk ki, aminek a gyomrában egy hatalmas cseppkőbarlang van. Visszafelé menet felhúzták a Dzsunka vitorlákat, és felszolgálták a békacombból és édesburgonyából álló vacsorát. Az asztal körüli székek mindegyikére egy fingó párna volt rakva. Eközben az újjá alakult zenekar, ami még kiegészült egy tradicionális hegedűvel belekezdet az olyan Slayer klasszikusokba, mint a Raining Blood(Vérzivatar). Az ipari kikötőbe való megérkezés után a teljesen autentikusan Velencei gondolásnak öltözött kapitány egy finom seggberúgással búcsúzott tőlünk. Bátran ajánlom a FUCKED UP TOURS(Elbaszott túrák)- nevű utazásszervezőt, azoknak, akiket érdekelnek a hasonló élmények. Gábor annyi ajándéktárgyat vásárolt össze a kikötőből a hotelbe menet, hogy vett egy kerekes bőröndöt, ami atomjaira hullott, mire visszaértünk a szállásunkra. A következő napot a strandon töltöttem. Gábor is Napalm limuzinján jött Hanoi-ba a meghívásomra. Visszafele az úton, már megtudtam figyelni a tájat is, és az autópályának nevezet időnként földutat, amin gyakran feltűntek vízi-bivalyok és egyéb háztáji is. Másnap Kínába indulásom előtt, Napalmmal megbeszéltem, hogy Gábor használhatja a lakásomat, amíg Hanoiban marad, majd elköszöntem Lenatól, Gábortól. Napalm vitt ki a reptérre egy ciklónak nevezett, pedállal hajtott riksán, ezért a gép indulása előtt hat órával indultunk. Vidám út volt, mire kiértünk újra sárkányokat láttunk, én a Dragon sörtől Napalm az erőfeszítéstől.....................
