Vérrel festett szerelem

1.rész

Gyerkként sose értettem mért nincs mellettem apukám. Emlékszem anyukám mindig azt mondta hogy  "Fiam édesapád nagyon szeretett téged. De el kellett menni innen annak érdekében hogy megvédjen minket ". Akkoriban nem értettem mért mondja ezt nekem anyukám. Mikor betöltöttem a 13-mat öntudatra ébredt bennem az a szörnyeteg ami életem végéig velem lesz. Rájöttem hogy édesapám vámpír volt és hogy  miattam kellett elhagynia minket. Mivel a vámpírok világában tilos az emberekkel való kapcsolat. Mindezek ellenére édesapám még se hagyta el édesanyámat és az ő szerelmük gyümölcse lettem én. Életem elején ember voltam viszont most már vámpírként folytatom az utam a világban. Most éppen a változás kapujában állok ugyanis elhagyom Busant a szülővárosom és felköltözök Szöulba. Eme eszmecserémet édesanyám kopogása zavarta meg.
-Jimin kisfiam kész vagy már a pakolással? Tudod hogy nemsokára indulnunk kell hogy időben a fővárosba érjünk.
-Kész vagyok anya a pakolással már csak Marktól kell elköszönöm.
-Rendben fiam. Sajnálom hogy itt kell hagynod a legjobb  barátod Jimin. De biztos hogy Söulban sok barátod lesz.
-Nagyon hiányozni fog Mark. Remélem igazad lesz anya és tényleg lesznek barátaim. De az biztos hogy a legjobb haverom az Mark lesz mindig
-Tudom drágám hisz ovis korotok óta elválaszthatatlanok vagytok. Ne haragudj szívem de most megyek és megnézem mit csinál apád. Tudod milyen ha nem vagyok ott mellette képes összetörni mindent.
-Rendben menj csak.
Miután anyukám kilépett a szobábol hangos kiabálásra leszek figyelmes az erkélyem alól. Azonnal fel ismerem a haverom hangját. Gyorsan felpattanok az ágyamról és kimegyek az erkélyre.
-Gyorsan gyere le Jimin hadd adjam át a búcsú ajándékom mielőtt elmennétek.
-Jól van ember nem kell eladni egy utcát.
Tudni illik a barátom nagyon szeret kiabálni főleg akkor amikor izgatott.
Fogtam magam és amilyen gyorsan csak tudtam le futottam esés nélkül a lépcsőn. Mire leértem a nappaliba már Mark kényelembe is helyezte magát a kanpénkon. Ahogy végig néztem rajta megakadt a szemem egy nagy dobozon amit a barátom maga mellett tartott.
-Jiminie nem akarom hogy elmenj de tudom hogy muszáj elköltöznötök. Ezért hoztam neked ezt az ajándékot. Remélem akárhányszor ránézel én jutok eszedbe róla.
Mark lassan és óvatossan oda nyújtotta a dobozt nekem. Óvatossan átvettem tőle és amikor kinyitottam szembe találtam magam egy fekete bundáju kiskutyával. Olyan volt mint egy kis fekete szőr csomó. Apró szemeiből  félelem tükröződött. Viszont amikor magamhoz vettem teljesen megnyugodott.
-Tegnap este találtam az utcán egy dobozban. Gondolom a gazdája kidobta mert nem kellett neki. Viszont nem lett volna szívem elhagyni ezért gondoltam hogy neked talán társad lehet ha már én nem lehetek melletted.
Mark monológja után patakokban kezdtek folyni a könnyeim. Annyira hiányozni fog az itteni életem.
-Jaj Chim ne sírj! Nem meghalni fogunk csak elköltözöl. Tudunk beszélgetni telefonon és majd szünetekben felmegyek Szöulba hozzád.
-Te aztán tudod hogy kell hangulatot rombolni.
A mondat végére már eltüntek a könnyeim és a helyüket nevetésem vette át.
-Legalább elértem a célom és megnevetetelek. Sokkal szebb vagy Chim ha mosolyogsz.
Mark mondata hallatán annyira elvörösödtem. Nagyon könnyen zavarba lehet hozni és ezzel ő tisztában is van.
-Mi a baj Jimin mért vörös ennyire az arcod csak nem zavarban vagy.
Huncut mosolyra húzza ajkait és úgy néz engem.
-Gonosz vagy. Tudod hogy mennyire érzékeny vagyok  a bókokra. Durcizok be és a hatás kedvéért felfujom a pofim.
-Nyaaaa Chim ne durciz be. Én csak az igazat mondtam. Amúgy nem kéne a kiskutyának nevet adni?
-Már ki is találtam mi lesz a neve.
-Na és mi lesz?
-Mochi lesz a neve. Hisz olyan kis édes mint egy mochi.
-Nagyon illik hozzá ez a név.
Beszélgetésünket anyukám hangja zavarta meg.
-Fiuk gyertek itt a búcsú ideje. Tudom hogy nehéz de muszáj.
-Rendben anya.
Lehető leglassabb tempóban mentünk ki az autóhoz.
-Mark annyira hiányozni fogsz. Mindennap írók és ha rá érsz majd hívlak is. A mondat végére már megeredtek a könnyeim.
-Rendben Chim. Én is ha tudok írók neked. Remélem majd találsz barátokat Söulban. Csak annyit kérek hogy engem ne felejts el. Ez volt az a pillanat amikor Mark is elsírta magát. Mochit bettem a hátsó ülésre majd oda fordultam a barátomhoz és  pici kezeimmel szorosan megöleltem.
-Buta hogy felejteném el a legjobb  barátom. Te voltál a szüleimen kivül az egyetlen aki elfogadott úgy ahogy vagyok.
-Hidd el Chim Söulban találsz majd olyan barátokat akik elfognak fogadni.
-Lehet találni fogok de mindig te leszel nekem a legjobb barátom. Meghitt  ölelésünket apukám hangja zavarta meg.
-Jimin gyere lécives el kell induljunk ha időben a fővárosban szeretnénk lenni.
-Oké apa már megyek. Lassan elengedtem Markot majd beültem az autóba.
-Szia Chim nagyon vigyázz magadra. A barátom szemeiből lassan elkezdtek folyni a könycseppek.
-Szia Mark te is vigyázz magadra sose felejtelek el. Végére elcsuklot a hangom és hangos sirásban törtem ki. Nehezen összeszedtem magam és egy utolsó integetés kiséretében elhajtottunk a házunktol és Marktol.
-Ne sírj fiam. Fogtok még találkozni. Apa szavai után egy picit megnyugodtam és elkezdtem keresni Mochit de a hátsó ülésen nem láttam.
Kezdtem bepánikolni de amikor anyukám szólt hogy nála van Mochi akkor megnyugodtam. Óvatosan átvettem édesanyámtól a kis szőrgombocot és az ölembe fektetem.
Unalmamban bedugtam a fülesem és elkezdtem zenét hallgatni közben pedig figyeltem az elsuhano tájat.
Akkor még nem is tudtam hogy mekkora változást fog hozni ez a költözés az életembe.

Sziasztok ez lenne az első rész remélem tetszett.
Ez az első könyvem amit Wattpeden írók.
Rég óta szerettem volna írni de most szántam rá magam igazán.