I think I love him

08.

Szeptember 11. Péntek

A délelőttöm nagyon gyorsan elment. A péntekeket ezért szeretem, mert valahogy nekem ezek a napok mindig gyorsabban tellnek. Suli után hazamentem, bedobtam a táskámba egy pólót, egy melegítőt, tiszta fehérneműt és a töltőmet, meg a hangszórómat. A táskát a vállamra kapva indultam le a lépcsőn.
- Szia anya! Majd holnap jövök valamikor. Szeretlek! - köszöntem el anyától.
- Rendben, én is szeretlek. - egy puszit nyomott az arcomra. Még Deano-tól is elköszöntem, úgy léptem ki az ajtón. Fejemre raktam a fejhallgatómat, és benyomtam Anna Kendrick, When I'm gone számát.
A buszom egy 10 perc alatt megérkezett. Egy 5 perces séte után a 4 emeletes lakáshoz értem. Elindultam fel a lépcsőn, lassan haladtam felfelé. Már éppen a harmadik emeletre értem, mikor egy alak nekemjött. Mérgesen néztem fel rá, de bár ne tettem volna.
- Maga mindenhova követ? - kérdezte a férfi.
- Magának is jó estét! - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Lenyomozta a címemet?
- Nyílván. - forgattam meg szemeimet.
- Akkor meg mit keres itt? - förmedt rám.
- Miért ne lehetnék itt? - kérdeztem teljes nyugodtsággal. - Nagymamám itt lakik, és gyakran jövök hozzá. Ma is itt alszok nála. - húztam fel a vállam, és elindultan fel a negyedikre.
Nagymamám nagyon örült nekem. Egyből a konyhába invitált, hogy egyek egy kis ezt egy kis azt. Aztán persze még süteményt is kellett ennem. Bementen a nappaliba, és ledőltem a kanapéra. Annyira tele voltam, hogy mozdulni sem bírtam. Aztán kivettem a hangszórómat a táskából, és elkezdtem bömböltetni a zenét. Tudtam, hogy nagy valószínűséggel Mr. Marsden lakik nagymamám alatt, és ezt ki akartam használni. A zenéhez jött még az éneklésem, és a táncom is.
"Nem akarja hallkabbra venni a zenét?" -jött az üzenet.
"Nem nagyon😇" -írtam vissza Mr. Marsdennek.
Még egy órát bömböltettem a hangszórót, aztán úgy voltam vele, hogy inkább elmegyek lefürdeni.
Mivel még csak 8 óra volt, ezért játszottam nagymamámmal egy Scrabblet. Nagyon szereti ezt a játékot.
Este tízkor olyan szinten álmos lettem, hogy nem bírtam nyitva tartani a szemeimet. Úgy döntöttem, jobb, ha elmegyek aludni. Sikeresen el is aludtam, de egy másfél óra múlva a messenger értesítés hangjára nyitottam ki a szemeimet. Tiszta ideg lettem. Ki merte megzavarni a szép álmaimat?!
"Remélem sikrült felkeltenem😇" -jött az üzenet drága osztályfönökömtől. Olyan szinten mérges voltam, hogy felvettem a Mickey egeres papucsomat, és kisiettem a szobámból. Próbáltam halk lenni, hogy ne hallja nagymamám. Lerohantam a 3. emeletre, és elkezdtem dörömbölni. Úgy vertem az ajtót, mintha ezen múlna életem. Egy 3 perc múlva nyílt az ajtó, és Mr. Marsden álmos fejével találtam magam szembe.
- Minek köszönhetem ilyen késői látogatását? - támaszkodott meg az ajtófélfának. Én csak a telefonom képrenyőjét az arcába nyomtam. - Óh. Elnézést ha felkeltettem. - mosolygott rám. Nem érdekelt, hogy a tanárom, felmutattam a középső ujjam, és idegesen indultam vissza a negyedikre. - Ja, és amúgy édes a papucsa. - szólt még oda nekem.
Bedőltem az ágyamba, és mély álomba szenderültem.