Csak még egyszer láthatnám patakék szemeid, s a grundon állni csak te meg én.
Te voltál a közlegény, emlékszel-e még rá? A harcban te voltál a remény és a gyász.
Okos, bátor, becsületes voltál, a rossz pajtásokra sosem haragudtál.
Sohasem mentél a harag után, minden igaz volt amit csak mondtál.
Te voltál a grund hőse! Emlékszel-e még?
A leges legkisebb, de csakis az enyém.
Csak még egyszer szeretnélek látni, a grundon veled szemben állni.
Látni, hogy kezedbe a zászló, s elhinni végre, hogy ez nem csak egy álom.
Ha most itt lennél velem, szorosan magamhoz ölelnélek, s megfogadnám, hogy soha többé el nem engednélek.
Bárcsak hallhatnám újra, vékony kis hangodat, végigsimíthatnám lágyan, puha kis arcodat.
Most bárcsak itt lennél velem, s a szívemben a bánatot felváltaná az öröm helye.
Néznénk egymásra nevetve, s kimondanám neked halkan: Nemecsek Ernő szeretlek.
Sziasztok!
Bár úgy néz ki a dolog, hogy ennek a sztorinak csak egy fejezetet csinálok, de úgy döntöttem, csinálok még egy- kettőt, mert annyi ötletem van, hogy az csak jaj... Kommenteket lehet írni!
Heló❤️
VOCÊ ESTÁ LENDO
Miért hagytál itt?- Puf
FanficEgy rövid történet, amiben Boka János rájön, hogy nem becsülte meg eléggé barátját. De sajnos ez ellen már nem tehet semmit, csak szeretne kicsit egyedül lenni, és átgondolni a gyönyörű múltbeli pillanatokat.
