Ördöglélek

Prima

Mindhiába ha az élet és a sors is ellened van. Megtörtek és utáltam magam. Megtörtek és hazudtak. Megtörtek, de újra építettem a törést, ami lelkemet összeroppantani készült.

♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤

Megtört voltam és bár akármennyire nem akartam, megtörtént. Csak egy találkozás volt az egész, de újra indított bennem valamit. Talán újra szerelembe estem?

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Az iskola utolsó évét kezdtem Olaszországban azon belül Palermoban a Liceo Classico "Vittorio Emanuele II" középiskolában. Iskolába menet találkoztam az olasz tanárommal aki autóval ment iskolába. Nem kedvelem a nőt, főleg amióta kiderült számomra hogy apámmal koptatja a hálószoba ágy matracát. Persze erről anyám mit se tud. A legtöbb idejét ő is valami pasival tölti. Szánalmasak, akárcsak én. Egy senki vagyok. Végül is ki vagyok én, hogy bárminek útjába álljak? Legszívesebben már rég elköltöztem volna, de amíg nem szerzek össze elég pénzt ez nem fog menni.

Ahogy beértem biciklivel az iskolába mindenki engem nézett. Már alig várom, hogy újra kezdődjön életem legszebb szakasza, a megalázás. Mentem a szekrényem felé, hogy bepakolja előttem termet egy lány csapat akik az egész folyosót elállták. Nem volt más választás, át kellet valahogy mennem közöttük. Középen valahogy csak csak kijutottam, de az egyik utánam szólt. Inkább oda sem figyeltem, mentem tovább. Beléptem a teremben, de arra nem készültem fel, hogy semmit nem kapok az arcomra. Általában év elején megajándékoznak egy jó nagy adag galacsinnal vagy paradicsommal, de a tavalyi volt a legjobb. Direkt mindenki bejött előbb suliba csak azért, hogy vödröt tegyenek az ajtóhoz ami amikor kijjebb nyitom ráömlik a fejemre. Persze ez nem is lett volna akkora probléma ha csak sima víz lett volna, de hála a jó magasságosnak csak víznek tűnt, de nem az volt, hanem ecet. Egész nap bűzlöttem tőle, persze amikor hazamentem addigra már fél Palermo az én megjelenésemről és szagomról beszélt és mivel édesanyám a kormánynál dolgozik (így általában az ilyen dolgokról tudni szokott) ezért kaptam egy jó nagy lecseszést, hogy miért hagyom magam cikizni, utána persze ölelést is amolyan "így is szar volt a napod nem akarom még jobban elrontani" mondattal vegyítve. Hm...akkor még rendben volt minden a családdal.

Egy csoport volt az osztály közepén. Úgy látom valami nagyon lefoglalja az emberiséget. Ahogy mentem a helyemre észrevettem, hogy egy új fiú tagot fújt az osztályunkba a szél.Feszülten ledobtam magam a helyemre ugyanis még így is veszélyeztetett helyzetben voltam. Ki tudja, lehet csak elfelejtették, hogy most kellett volna megszívatni és kövi szünetbe megint valami új baromságot tálalnak elém...vagy rám.

Oh nem kellett a következő szünet, ahogy lehajoltam, hogy felvegyem a tollam, amit sikeresen leejtettem megláttam 2 pár cipőt magam előtt. Egy férfi cipő és egy magassarkú került látókörömbe. Ajaj. Ahogy felnéztem a két fő utáló állt felettem. Felültem majd éreztem, hogy a hajamon megy valami. Gyorsan feltettem a kezem oda, hogy levegyem, de nem gondoltam volna, hogy egy hatalmas pók az. Ráadásul arachnophobiában szenvedek így akkorát sikítottam, hogy az ajtóban termett két tanár is. Oda jöttek, majd leszedték rólam és kifutottam a teremből majd a mosdók felé vettem az irányt, ott pedig zokogásban törtem ki. Soha senki ne tapasztalja meg azt amit én abban a pár másodpercben. Már vagy egy tíz perce biztos a wc-ben gubbasztottam, amikor lépteket hallottam az ajtó kívül eső részéről. Valaki benyitott, majd megszólalt. Sajnos a szipogásomat nem tudtam elhallgattatni.

-Szia! Figyelj öhm, hú ilyen helyzetbe sem voltam még.-nevetett egy kicsi kínnal a hangjában. Na várjunk, ez a lány wc. Az pedig határozottan fiú hang volt. Ráadásul még a baritonja se ismerős. Lehet valamelyik alattam járó kis srác aki meghallotta a sírásom. Bár kétlem, de nem akarok kimenni. Viszont annyira kíváncsi vagyok, hogy az elme győzedelmeskedik felettem, így kinyitom a mosdó ajtót és ránéztem a titkos személyre. Az új srác volt, az osztályból. Vajon magától jött vagy a tanár küldte!? Nem a tanár biztos nem küldött volna egy fiút a lány mosdóba. Akkor magától jött volna?

-Nem akarlak bántani hidd el! Le is csesztem őket amiért, így bántak veled. Mond csak, mióta bántanak? Gondolom nem ez az első.- bejött a lány wc-be, ismétlem a LÁNY wc-be és felült a mosdókagylók közé, majd rám nézett kíváncsi tekintettel.

-Három éve.- mondtam, mire neki tágra nyíltak szemei. Már kezdtem azt hinni ki is esnek, de hála Istennek nem. Már csak az lett volna a nap megkoronázása. Megvakítok itt valakit.

-Mi? De hát miért?-kérdezte.

-Mert nem akartam lefeküdni Marcoval. Persze ennek aztán meglett a következménye. Az egész iskola megvet, ugyanis kitalált dolgokat mondogatnak rólam a haverjaival.

-Sajnálom! -nézett rám szomorúan. -Gyere, menjünk vissza a terembe!- csak rábólintottam. Mégis mit tudtam volna csinálni? Igazolatlant nem akarok első nap. Így hát elindultam vissza a pokolba.
Mikor beléptem mindenki röhögött rajtam. Már megszokás. Aztán bejött a tanár. Vajon mivel kezdjük az idei évet? Egy újabb lecseszésel, ami igazából semmit se ér? Vagy egy amolyan már megszokhattam volna legyintésel? Ki tudja? Szerintem a második.
Ahogy belépett először megtorpant, rám nézett és szomorúan elmosolyodott ahogy meglátta az arcom, amin még a megnem száradt könnyeim pihentek, majd tovább állt.

-Reggelt osztály! A mai nap szokásosan 3 órát vesz igénybe. Nincs vita, hogy miért kell ennyit itt lenni és igen, végig kell hallgatni az igazgatónő beszédét. Egyéb kérdés? -végig pásztázta gyorsan az osztályt majd megakadt a szeme az új fiún. Vajon, hogy hívják?
-Úgy látom lett egy új osztálytárs. Miért nekem kell mindent megtudni legkésőbb?- kérdezte. Bár inkább ez a kérdés saját magához szólt, mint hozzánk. - Kérem mutatkozzon be!- sóhajtott egy nagyot az ofő majd leült a helyére Ő pedig felállt.

-Walter Broun vagyok és Amerikából jöttem azon belül pedig Los Angelesből...

Sziasztok! Itt jelentkezik Maya! Meghoztam az új részt, remélem tetszett!

Megjegyzésként:

-A Liceo Classico "Vittorio Emanuele II" középiskola tényleg létezik, fent van interneten is.

-Arachnophobia: Pókiszony. Aki arachnophibiában szenved, az bármilyen formában is jeges iszonyt érez, leblokkol, végleg menekülőre fogja, ha pókot lát.

- Prima jelentése: Első