Emlékekkel összefont szívek

xxxx

Shinya POV

- Csináld ki! - Üsd már! - Áh, a picsába, de béna... - Ez az, verd agyon! - Fejcsóválva hallgatom a barátaim üvöltözését, ahogy Kyo-t bíztatják. Sosem szerettem igazán ezeket a balhékat... 'Bandavezérként' viszontkötelező végignéznem ezeket. Nem is értem, miért én vagyok az, hiszen nem vagyok valami parancsolgatós alkat... Belegondolva, talán épp ez az oka annak, hogy sosem hallgatnak rám. Mint mindig, most is egy szerencsétlen, gyenge srácot találtunk meg. Kyot már avval is fel lehet bosszantani, ha csak ránézel. Most is ez történt. Nem is értem, miért nem inkább ő a bandavezér.

- Kíváncsi lennék, mi lenne, ha egyszer te verekednél valakivel - csap hátba valaki felröhögve. Kaoru... Felhúzott szemöldökkel fordulok felé, ő meg csak vigyorog rám.

- Valahogy nincs hozzá közöd. Foglalkozz az idióta kis bandáddal. – Fogom magam és hagyom ott.

- Téged akárki elintézne egy ütéssel - jön utánam, mire megállok és felé fordulok.

- Mondtam, hogy foglalkozz magaddal – ismét elindulok előre.

Leülök az egyik padra és csak meredek magam elé. Mondanám, hogy élvezem a csendet, de akkor hazudnék, mert a többiek elég hangosan ünneplik Kyót. Szegény Kaoru, már megint vesztett...

Nem nekem kéne lennem a bandavezérnek.

- Apám, hol szedtél te össze egy ilyen buldózert, mint az a Kyo? - vetődik le mellém Kaoru, mire meglepve pislogok rá. Ingerülten rágyújt egy cigarettára, és mély slukkot szív belőle.

Eleve gyűlöl, így nem értem, miért van itt, azt meg még jobban, hogyhogy hozzám szólt Na mindegy.

- Kölyökkori haverom.

- Aha... Már akkor is egy állat volt? - kérdezi gúnyosan.

- Nem állat, tud kedves is lenni. - vágok vissza és felállok, mire kezem után kap.

- Hova mész már? - ránt vissza maga mellé egészen közel, aztán kezét átveti vállamon. Nem értem, miért viselkedik velem ilyen közvetlenül - bújok ki karja alól, és hátamat a pad támlájának döntöm.

Nem értek semmit, mit akar tőlem? Megint felállok, de újra kezem után kap.

- Sétáljunk egyet - áll fel, de nem engedi el a kezem.

- Nem akarok veled sétálni – próbálom kihúzni kezem övéből.

- Nem harapok - morogja megrántva kezem, és elindul.

Nem érti, hogy nem akarok. Nagyot sóhajtva követem, nincs más választásom.

- Nehogy visszafordulj – vigyorog rám. Legszívesebben leütném.

Szemforgatva húzom el a számat és gondolkodni kezdek. Idegesítő ez a feszült csend, de milyen már, ha csak úgy nekiállok pofázni?

- Tényleg nem vagyok neked egy picikét ismerős, Shinya-chan? – áll be elém és néz a szemembe. Eddig Kyot akarta a bandámból, most meg ilyet kérdez, mi van vele?

- Egy suliba járunk, ismerlek, nem elég ez? – nézek rá furcsán.

- Régebbről, hercegnő.

- Ne hercegnőzz, menjünk vissza!- azzal megfordulok és elindulok vissza ahhoz a hangos csürhéhez, közben megpaskolom felforrósodott arcomat. Ez nagyon gáz. Utálom, ha valaki lehercegnőz, nem vagyok lány. Még akkor se, ha egy picit lányosabb az alakom. – duzzogok magamban, mire megint beáll elém. Ez mást nem tud?