Kibebaszott dominancia

|1|

- Katherine drága lányom - jött közelebb hozzám és még simitotta arcom. - mi történt? - kérdezte aggódva. Szóra nyitottam számat, de az idegen már mondta is. - Téged nem kérdeztelek fiatal úr! - mondta és felé fordult. Az idegen némán bólintott. - De ha már el kezdted, folytasd kérlek. Te pedig - nézett újra rám. - menj fel és készítsd el magad - bólintottam, majd rá néztem futó pillantással az idegenre és rá vigyorogtam. Az idegen meg rázta a fejét és el nézett. El idultam és két ápoló nő sietett felém. Fel vezettek és el látták a sebeim. Sokkal több sebem volt, mint gondoltam. Az ápoló nők végre hajlandóak voltak ki menni. Nem akarták el hinni, hogy jól vagyok. Bár én magam sem tudtam el hinni, hisz nagyon fájt a bokám és a sebek is martak. A bokám nem tört el csak egy picit meg húzódott. A tükör elé sétáltam és el képedve figyeltem magam, de hamar túl tettem magam. Le mostam magamról a koszt és a bűzt, amit kint szereztem, majd a hajammal kezdtem el foglalkozni. Vörös hajamat egy laza kontyba rakta és sminknek egy kis pirosított tettem fel. Ezzel készen is voltam. El kezdtem fel öltözni. Egy smaragd zöld ingnél egyeztem meg és egy fekete nadrágnál, aminek a végén bő volt. Cipőt nem voltam hajlandó fel venni, ezért egy fekete puha papucsnál maradtam. Oda mentem megint a tükör elé és már sokkal jobban festettem ki, mint az előbb. Még plusznak magamra fújtam drága parfümömet és már indulásra is készen álltam. Ki néztem az ajtón és körbe néztem a hosszú folyosón. Senki sem volt kint a folyosón. Ezt furcsálltam is, de nagyon. Mert hogy pont a folyosón szoktak lenni a testőreim és a szolgáló nők, akik mindig össze vissza szaladgáltak ágynemű huzatokkal a kezűkben. Ki léptem a folyosóra és be halkan be zártam magam mögött az ajtót. El osontam a folyosó végéhez és két ismerős morgó hang csapata meg füleimet. Pontosan tudtam, hogy ezek a testőreim voltak. A lépcső végéből jöttek a hangok. Nagy levegőt vettem és el indultam a lépcsőn. Már a végénél jártam és valami nem stimmelt a bent tartott levegőt ki fújtam és azzal ténnyel szembesültem, hogy nincsenek itt a testőrök. El indultam a vendég szobába, tudniillik én nagyon sokszor vagyok itt. Azért mert anyámmal mindig itt voltunk kiskoromban, ez volt a játszó szobám, de már csak egy unalmas vendég szoba, amit nem is használunk. Be nyitottam és be mentem és hupp, a földön találtam magam.

- Ne haragudj, jól vagy? - kérdezte egy nagyon, de nagyon ismerős hang és hunyorogva fel néztem az idegenre. Megfogta az egyik földön támaszkodó kezemet és fel húzott. Nem úgy mint az előbb a kicsinál, nem dehogy. Finoman fel húzott.

- Ilyenkor kedves vagy mi? - morgom oda neki és egyből ki csúszik a számból az a bizonyos kérdés, ami nagyon fúrta az oldalamat. - Mit keresel te itt?

- Inkább te mit keresel itt? - kérdezte én pedig le pótoltam a koszt a fenekéről. Az idegen egész végig engem nézett és az annyira zavart.

- Ne nézzél már! - mondtam neki, de mint aki nem hallott semmi még mindig nézett. - Hah! - néztem háta mögé és láttam a bőröndöt. - Ne! Itt fogsz aludni? - nyögtem ki és össze rogyott a testtartásom.

- Hát igen - húzta el a száját. - Elég putris egy ilyen luxus házban, nem gondolod? - nézett körbe, majd felém sandított.

- Putris? - hökkentem meg. - Az anyád úristenit! Ez a kedvenc szobám! Ha akarod cserélhetünk - mentem beljebb és neki támaszkodtam a szürke színű falhoz.

- Az is ilyen vagy rosszabb? - kérdezte én pedig keserűen fel nevettem.

- Persze! Nézd csak meg - morogtam neki. Az idegen le ült az ágyra és szép rá erősen végig nézett rajtam. - Meg tennéd, hogy ezt ne csináld? - kérdeztem és bele nézett a szemembe, de én el vettem tekintetemet róla. Nem hiszem el ő a második aki ennyire, de ennyire nem szimpatikus nekem. A többi maffiafőnök mind kedvesebbek voltak és .. jobbak, na! Nem félre érteni.

- Mit is? - kérdezte én pedig rá néztem hanyagul. - Ha már itt tartunk, akkor te meg ezt ne csináld kérlek! - fel húztam a szemöldököm és rá kérdeztem.

- Mit is? - kérdeztem és el mosolyodtam, mert ez annyira dazsevű érzés volt. - Ja ezt - újra hanyagul néztem rá és az idegen állkapcsa feletti izom remegni kezdett. Aha szóval nagyon fel hergelem ezzel. - Jó nem csinálom, de akkor te se azt! - mondtam és az idegen össze zavarodott tekintette mindent el árult. - Ne stirőlj ennyire feltűnően - nyögtem ki és a szája O alakra formálódótt.

- Miért? Nem tetszik? - kérdezte és újra végignézett komótosan, majd bele harapott szája sarkába.

- Nem, nem tetszik! - mondtam, majd ki mentem a szobából. Gyors léptekkel haladtam vissza a szobámba. Talán nem kellett volna pirosított fel tennem ez csak még jobban megerősítette, hogy el pirultam előtte.