Doktor Math: Második évad

Első Epizód: Öltönyös idegenek

Napjainkban: Az orosz tél birodalmának egy elveszett szegletében...

- Uram! Megtaláltuk! - jelentette az adóvevőjén az osztagvezető, amint behatolva egy jeges barlang mélyébe, a szeme elé tárult egy fénylő relikvia.
- Wunderbar! Egyenlőre ne érjen hozzá. Az osztaggal biztosítsák a terepet, még én mozgósítom a kutatócsoportot és a keresőegységet! - utasította egy ismeretlen arc, egy távoli irodából.
- Kit keresünk Uram?
- Doktor Mathet!

Napjainkban: a Blackwill-i középiskolában...

- Szóval ahhoz, hogy az egyenletet megoldjuk, először Értelmezési Tartományt kell felírni, ezzel megkönnyítve azt, hogy megtaláljuk a megfelelő eredményt. - ebben a pillanatban kicsengettek - Rendben, a következő órán folytatjuk! - azzal Alexander Priest fogta a könyveit, s a diákokkal együtt kiviharzott a teremből.
Elfoglalt lehetett, mivel nem tűnt fel neki az a diák, aki izgatottan pattant ki a padból, hogy kérdések hadát szegezze neki, így a göndörhajú, mellényes fiú próbált lépést tartani a tanárral. Az iskolai folyósó tömegén átvágva végül látta bemenni a férfit a szertárba, melynek ajtaja előtt megállt. Hezitált egy darabig, majd kipogott. Aztán megint és megint, de válasz nem érkezett. Végül bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy benyisson.
Mikor kattant a kilincs, s a nyikorgó zsanérok engedtek, az ajtó mögött egy nem mindennapi látvány fogadta a diákot: a tanár úr a levegőben, törökülésben lebegve meditált, miközben körülötte számok és mindeféle bonyolult műveletek repkedtek, elméje kivetüléseként.
- Tanár úr! - kiáltott fel meglepetésében a diák.
- Eric! Te meg mit keresel itt? - kiáltott fel, le esve a földre.
- Csak pár kérdésem volt a feladattal kapcsolatban... s követtem magát.
- Gyanítom, ezek után még több kérdésed van. - állapította meg Alexander, felállva és leporolva magát.
- De hogy? Meg miért? Micsoda maga?
- Egyszerű közember vagyok Eric. Mindössze tudok olyan dolgokat, amelyeket nem mindenki érthet meg. A nagy részük itt van. A többi a fejemben... - mesélte fel-alá járkálva.
- Mire céloz ezzel?
- Matek-mágus vagyok. - jelentette ki köpenyigazítva, mire a teremben négy, öltönyös alak jelent meg, egy halmazportálon keresztül.
- Alexander Priest. A T.M.V.Sz. nevében velünk kell jönnie! - szólalt meg az egyik öltönyös.
- Kell? Semmi sem kötelező... - mosolyodott el.
- Mi történik tanár úr? - értetlenkedett Eric.
Az egyik öltönyös bólintott, erre a két hátsó tag előre lépett egy apró gépezettel, s sokkolva a Matek-mágust, portált nyitottak.
- Szinusz-sokkoló. Minden érvnél hatásosabb. - szólalt meg az öltönyös.
- Mi ez az egész?!? - kiáltotta a diák teljesen kiakadva.
- Matematika. - azzal a csapat eltűnt a portálon át Alexanderrel.
Eric, a diák pedig ott maradt a szertárban. Teljesen egyedül, körülötte pedig a matematika rejtett tudásának alapjai... szinte biztos volt, hogy a szája elszánt mosolyra húzódik, s ez így is lett!

Valahol, a tér és idő számegyenesén kívül...

- Végre! Ezzel uralmunk lehet az idő felett! Eme hatalom birtokában, a Tiltott Számok végre előbújhatnak a sötétből! - mondta a Tiltott Számok egyike, akik egy sötét massza-alakká válva, egy semmiben lebegő kőzetdarabon álltak.
- De Gazdám! Mi lesz az egyezséggel? - figyelmeztette a szolga, aki mellettük állt.
- A Mester halott. Az egyezség is semmivé lett. Az idő definíciója csak ránk vár! - azzal a semmiben egy fény gyúlt, ami lassan beterítette a kősziklát és maga felé kezdte vonzani. A rajta álló számok csak ámultak rajta.
- Ez az! Végre miénk a hatalom!