Doktor Math: Második évad

Második Epizód: T.M.V.Sz.

Valahol, a távoli űrben...
- Közel járok! Minden egyes pillanatban egyre közelebb érek... semmi nem állíthat meg! - kiáltotta egy hatalmas, suhanó árnyakba burkolózott entitás, aki elhaladva a csillagok közt, magába szívta azokat - Nem tudom, ki vagy! Nem tudom, mi a célod, de fel foglak falni! És az erőd az enyém! - nevetett fel a galaktikus démon.

Napjainkban: valahol a föld alatt...

Alexander Priest tudata lassan kitisztult. A sokk, ami érte eltűnt, a környezete lassan világossá vált. Egy bársony kanapén feküdt, egy kellemes, takaros irodában. Felülve és körbe pillantva a falakon képeket és szellőzőket vett észre, nem ablakokat. A föld alatt volt, valami féle bunkerben!
- Üdvözlöm Mr. Priest! - szólt egy fehér, fésült bajszú úr egy rendezett íróasztal mögül.
- Hol vagyok?
- Bocsásson meg, amiért ilyen udvariatlanul hoztam ide, de feltétlen szükségünk van önre! - közölte, rágyújtva egy vastag szivarra.
- Mi az, ami nem tűrhet halasztást? - érdeklődte, de az ipse csak nevetett.
- Válaszolva korábbi kérdésére, Ön jelenleg a Titkos Matematikai Világ Szervezet egy eldugott kis állomásán van. Az én nevem Hanz von Handgranate, a vezérigazgató. - közölte kifújva a füstöt.
- Ismerős a neve. Német?
- Csak a felmenőim. Nagyapám Günter Fridlich von Handgranate alapította az intézetet a háború után.
- Szóval ez egy náci szervezet? - kérdezte Alexander felállva a kanapéról.
- Közel sem. Bár nagyapám elismert tagja volt a Harmadik Birodalomnak, egyéb kapcsolatai is akadtak. Ennek hála létezik most a T.M.V.Sz. - állt fel a székéből, elindulva Alexander felé.
- Mi lenne az a halaszthatatlan dolog? - kérdezte határozottan.
- Ismeri Ön, a Galaktikus Kockát?
- A nagy erejű relikviát, mely hatalma végtelen és meghatározhatatlan?
- Igen. Pontosan azt! - állt meg vendégével szemben.
- Hiszen az nem létezik! Lehetetlen... - hitetlenkedett.
- Mr. Priest... maga erős. Azonban túl szűk a látóköre. - közölte, majd a kanapé mögötti ajtóhoz lépett - Tudja, a legnagyobb legendák sem alaptalanok! - azzal egy gombbal kinyitotta a vas szárnyakat, s a Doktor szeme elé tárult a túloldal.
A föld alatti barlang gigászi gyomorként terült el az iroda előtt. Hatalmas cseppkövek és nem eviláginak ható kristályok tették a helyet még titokzatosabbá, ám a legérdekesebb mégsem az idegen alakzatok együttese volt!
Az ajtóval szemben egy műszerekkel és katonákkal őrzött gyűrű állt, úgy tíz-húsz méterre. Középen valami kéken izzó tárgy foglalt helyet, mely önmagában is tartogatott valami különös meglepetést!
Alexander kilépett a barlangba és szinte vakegér módjára lépdelt a csillogó ereklye felé. Megállva a védelmi gyűrű közelében, tátott szájjal vette tudomásul, hogy a dajkamesének tartott kocka, igen is létezik! S itt van pontosan előtte!
- Lenyűgöző nemde? Félelmetes, hogy egy régi civilizáció keze nyomát láthatjuk néhány méterrel a föld alatt. - szólalt meg az igazgató, kifújva a szivar folytó füstjét.
- A végtelen hatalom! A teremtés energiája! Mind egyetlen tárgyban! - ömlengett Alexander - De hogy találták meg?
- Oh, semmiség... néhány feljegyzés, lelet, leírás, nyom és betört orr eredménye. - közölte Hanz - Azonban a megtalálása koránt sem a legnehezebb feladat...
- Meg kell fejteni! - vágta rá a matekmágus.
Pontosan! S ebben fog segíteni... - azzal beavatta a fontosabb információkba.

Valahol, a tér is idő számegyenesén kívül...
- Miénk az erő! A világ teljes hatalma!!! - dörmögték az idő energiáját magukba szippantó Gonosz Számok.
- S Mester! Mi lesz most a terv?
- Visszautazunk és elpusztítjuk Doktor Mathet! - s egy ördögi kacaj rázta meg az űr csendjét.