Karjai pihe könnyedséggel karolták át derekemat,s éreztem ahogyan halkan szuszog a nyakamhoz. Orromba beférkőzött kellemes illata melyet akár egész nap szívesen éreznék. Halvány mosoly kúszott ajkaimra mikor ténylegesen azt érezhettem végre, hogy itt van velem. Minden olyan igazi volt.
De olyan naív voltam...megint...
Lassan nyitottam fel szemhéjaimat,de ekkor eltűnt minden...
Már nem éreztem azt a kellemes,de bódító illatot,már nem voltak a pihekönnyű karjai derekamon,s a szuszogása is eltűnt nyakamról. Szemeimből előbukott egyetlen kósza,de fájdalmas könnycsepp. Meg sem mozdultam csak a holdfény által megvilágított gyűrött paplant szugeráltam.
Megint...megint csak álmodtam...
A felismerés még sokadjára is olyan volt mintha felpofoztak volna. Óvatosan húztam magam összébb,hogy minél kissebre kuporodjak. Pislogtam párat,s ezzel együttesen a könnycseppek is kiszabadultak szemeim börtönéből. Némán folytak végig arcomon még el nem érték a párnahuzatot ahol eggyé váltak a szövettel mindössze csak egy kis nedvességet hagyva maguk után.
Megbántam...megbántam,hogy ismét kinyitottam szemeimet...
Már ezerszer megbántam,hogy nem tartottam lehunyva szemhéjamat. Hisz akkor még mindig abban az édes kis hazugságban lennék amit minden egyes alkalommal valóságosnak hiszek. Szeretnék ebben a hazugságban élni,hisz ott minden olyan szép.
Éjszakát babák!
Tudom,nagyon el vagyok csúszva és elég rövig is lett,de ígérem igyekezni fogok összeszedni magam! Remélem azért tetszett ez a félperces kis szösszenet. Ha netalántán igen nyomj rá nyugodtan egy csillagot,és ha van kedved kommentelj is:)
2019.01.09.
23:10
Bye👋
YOU ARE READING
Félpercesek
Short Storykihívásos könyv ⬆Ez lett volna az eredeti felállás viszont max a néhai gondolatfoszlánnyi rövid egyperceseim megtalálhatók itt ehhm >>Esetleges elírási helyesírási hibák előfordulhatnak...<<
