Félpercesek

~·2·~

Sétáltunk egymás mellett bolyongva a város felfedezetlen részein és beszélgettünk valami kis semmiségről. Igen mert veled bármiről lehetett beszélni! Bal kezem csak úgy lógott magam mellett még jobbal a zsebemben lapuló gyújtómat szorongattam. Teljesen belemerültél az adott témába én pedig ittam minden szavad,hisz annyira csodálatosnak tartottalak.

Szöges ellentétem voltál. Még én feketében járkáltam te világos ruhákat hordtál. Még én egész nap alig szólaltam te helyettem is beszéltél,bár még ez sem zavart hisz nem tudtam megunni azt az édes hangodat. Még én rabjává lettem a cigarettának te még a füstjét sem bírtad,s talán ennek okául is sikerült szinte teljesen leszoknom róla.

Ahogyan bársonyosan puha mégis a hidegtől kipirosodott arcodat néztem újra eszembejutott a kérdés.
Vajon ajkaid is ilyen bársonyosak és puhák?
Gondolataim teljesen elterelték a valóságról való figyelmemet. Arra eszméltem fel ahogyan apró ujjaid körbefonják az enyéimet. Érintésed határozottan perzselt,s nem csak mert a hidegtől átfagyott ujjaim körbefontad meleg kezeddel. A csípős időtől pirosas arcom egy mostmár vörösesnek számító árnyalatot vett fel,s a szemeim megállapodtak összekulcsolt ujjainkon.

Óvatosan ígyis csak néhány másodperc elteltével néztem fel arcodra. Ajkaidon egy aranyos görbület látszott,s sötét íriszeiddel engem néztél. Ahogyan tekintetünk egybefonódott olyan volt mintha a körülöttünk lévő világ zaja hihetetlenül eltompult volna.

Szemezésünk nem tartott mindösszesen csak néhány percig,mert orrom hegyére egy apró puszit nyomtál aztán elengedted már általad átmelegedett kezemet,s egyenesen elkezdtél futni előttem.
-Gyere,kapj el!-nyújtottad ki résnyire nyitott rózsaszín ajkaid között vékony nyelvedet játékosan, egy pillanatra visszanézve rám. Megcsóváltam a fejemet de az én ajkaimon is ott csücsült már az a rég nemlátott gyermekies mosoly. Nagy lendülettel elkezdtem futni utánnad te pedig szaladtál előlem,mint a mérgezett egér.

S egy pillanatra el is feledkeztem arról mennyire is összekuszáltál bennem mégjobban mindent.
Hisz akkor megint úgy érezhettem magam mint egy felhőtlen kisgyerek.

Hajnalt babák!
Valahogy mindig éjszaka sikerül megírnom az ilyeneket...nade mint látjátok itt a második OS is,ez picikét hosszabb lett ami már haladás. Igazából ez yuri lenne de mivel neveket végül ide sem írtam így mindenki úgy olvassa ahogyan szeretné. Na mindegy is,további szép éjszakát mindenkinek!

Bye babák!👋
2019.01.13.
01:25