Félpercesek

~4~

A vasútállomáson a patka legszélén ültem hol már fenekem alatt bőven ott húzódott a színes csík mely figyelmeztet a veszélyre. Halkan hallottam ahogy a vonat nagy sebességgel robog a következő megállóhely felé,tekintetem megakadt a síneken melyeken már elég jól látható volt, hogy nem mai darabok. Az ütött kopott vas lassan, s óvatosan kezdett rezegni tudatva hogy egyre csak közeledik a szerelvény. Mikor már tisztán hallottam a vonat zakatolását lehunytam szemeim,s csak vártam. Az állomáson rajtam kívül senki sem volt...hisz miért is jött volna bárki is egy olyan állomásra hol meg sem áll a vonat?

Mielőtt még belemerülhettem volna gondolataim emésztően mély bugyraiba visszarántott a vonat érkezése. Csak pár centiméter választott el attól hogy hozzáérjen bőrömhöz,s a fuvallat melyet hozott magával be is ránthatott volna a sínek közé,hogy aztán testem darabokra szabdalja a rajtam áthaladó több száz vonatkerék. A szerelvény száguldott a kopott síneken,s amilyen gyorsan jött olyan hamar is távozott.

Szemhéjaim ólomsúlyúnak éreztem, de egész testemre kiterjedt ez az érzés. Lassan kinyitottam végül íriszeimet,s körbekémleltem ismét. Egy lélek sem volt rajtam kívül a környéken. A láz végül eluralkodott rajtam,s ismét szédülni kezdtem, szemhéjaim egyre csak nehezebbnek tűntek én pedig folyamatosan egyre laposabbakat pislogtam. Már csak annyit érzékeltem a külvilágból,hogy testem előtlenül hanyatlik le a betonra. Fejem nagyot koppant mikor találkozott a talajjal,de ezzel már nem tudtam foglalkozni ugyanis az álmok birodalmába zuhantam.

Megláttam az omladozóban lévő "kis világom". A világ melyet az álmaim birodalmában építettem fel egyre jobban kezdett széthullani. Nem volt itt rajtam kívül senki,az egész világ emlékekből épült,s ahol végigmentem megjelentek az emlékképek mintha csak a hologrammok lennének,de az emlékeim halványodásával a világom is kezdett összeomlani. A kis hologrammok szakadoztak,az épületek szó szoros értelmében összedőltek. Az ezernyi emlék egyre jobban halványodott tudatomban,s ez tönkretette az egyetlen helyet ahol igazán felhőtlenül élhettem.

Végül semmi mást nem tettem csak leültem a tengerpartra,s néztem a kellemesen hullámzó kékséget. Elidőztem itt s már csak arra lettem figyelmes,hogy lábujjaim közé férkőzött a kellemesen langyos víz. Ahogy felnéztem láthattam,hogy eltűnik a nap a horizontról ezzel sötétséget hagyva maga után. Néhány könnycsepp lefolyt arcomot,s egy idő után egyszerre minden eltünt. Ott ültem a nagy fehérségben egymagam a cipőmmel a jobb oldalamon. Egészen apróra kuporodtam,s lehunytva szemeim keztem óvatosan ringatózni.

2019.02.08
23:19

Éjszakát mindenkinek!
Amúgy nekem rohadtmód aludnom kellene,mert holnap 5-kor kelek...
Na mindegy...

Bye babák👋