A valóra vált álom / Stray Kids ff. / ❗️CLOSED ❗️

16. FEJEZET

Hát, ideje dolgozni. Miután mindennel végeztem, bementem a studiómhoz. Igaz most semmi nem jut eszembe, ezért nem tudtam semmit se csinál. Sőt mindjár itt a suli idő.Haizzz! Nem tudom, hogy most mit is csinálhatnék. Azon kívül, hogy zenét kersek és abból szerkeztjek vagy készüljek a sulira. Ezért úgy döntöttem kimegyek egy kis sétára, hátha eszembe jutt valamilyen ötlet. Kimentem az ent.-ből és, csak úgy elkeztem sétálni. A sétában eszembe jutott, hogyha még ma itt van Sintia, akkor kifoglalkozik vele? Miután ezen gondolkoztam, rögtön felhívtam Minhot, de nem vette fel. Nem tom mi történik most, de csak azért mert most azt egyszer nem vette föl a hívásomat. Nem akartam ezen túl sokat gondolkozni, ezért újra vissza mentem az ent.-be és megkérdeztem valakitől.
- Elnézés! Esetlek nem tudja, hogy ho vannak a Stray kids?

- Nem rég láttam őket kimenni, egy lánnyal. De sajnos nem tudom, hogy hová mentek. - ezzel meg köszöntem és kimentem. Ez miért nem mondta nekem senki?
Beszívtam magamba egy csomó levegő és a parkba mentem. Mert rá jöttem, hogy nekem nem azt a munkám, hogy a fiúra vigyázzak, és rájuk amúgy sem kell vigyázz, mert már eléggé nagyok ahoz, hogy azt megtudjanak csinálni. Bedugtam a fülembe a fülhallgatott és bekapcsoltam a zenét. Akkor mindig jön valamilyen ötlet. Most mondhatnám, totál nem vagyok kreatív, mert még egy órat sem aludtam tegnap óta. Igaz ezt kilehet bírni, de említés ként, nekem az alvás az egyik kedvenc hobbim. Egy darabik mentem amíg észre nem vettem, hogy egy bizonyos zenét hallgatok, ami olyan rég volt és sok emlékeket vittbe az agyamba. Gyorsan átvátottam egy másikra, mert nem akartam azt hallgatni. De muszáj volt arra azt emlékre vissza gondolkoznom, azután. Azt a bizonyos zene volt a kedvencünk Saejinnal, JAY-el és... Sintiával. Igen, igen, de ezt rég történt, azért sem említettem. Akkor még iskolások voltunk és még egyáltalán nem ismertük őt, addig amíg be nem íratkozott abba az iskolába. Senki nem akart vele barátkozni, ezért mi megprobáltuk. És hát...úgy gondoltuk, hogy jó ötlet volt, ezért barátok lettünk addig amíg az apja nem kereset egy olyan munkát, amivel meg gazdagodott. Lett még több barátai és híres lett a suliban a pénz segítségével. De mi még úgy gondoltuk, hogy ezzel még nem váltazik semmi ezért még 2 hétik barátok maradtunk. De kidobot minket úgy, hogy mi nem is tudtuk meg abban a két hétben. És rájöttük, hogy ennek már vége. Hiba volt vele barátkozni, egy olyan baráttal, aki mondhatólag nem is lehetne barát. Azóta utáljuk öt és meg minden. Mondhatom, hogy egyáltalán nem baj, mert akkor már kezdett idegesitő lenni. Miután körbe jártam az " egész " utcát vissza mentem a studióba. Hozzá kezdtem néhány zene megkeresésével és, hát, mondhatóan nem volt nagyon sikeres. Este 11-ig bent maradtam üres fejjel. Úgy gondolom vissza megyek a dormba és hagyok egy kis ész a sulihoz. Miután már ott vagyok a dorm ajtajában, benyitottam és azt látom, hogy a fiúk filmet néznek. Még hozzá....SINTIVEL?! -Elnézés a zavarást ért, de...MIT KERES MÉG MINDIG ITT SINTI!!! - mondtam egy kicsit magas hangon.

- Ja, hát... Az apja meg engedte, hogy maradjon itt egy kicsit és ezért itt marad holnapig Sint. - mosolyogva mondta el Jeongin.

-És miért is? - kérdeztem egy kicsit furcsáltan. Mert nem tom, hogy miért is...

- Megkérdeztem tőle, mert...- nem fejeztebe, mert eszébe jutt valami - Ja tényleg! Nem mondtuk elneked. Képzeld el egy csodálatos dolog történt ma velem! - mosolyogva mondta. Hmm... Jó látni amikor nagyon boldog, biztos nagyon jó lehet. -Össze jöttem Sintivel!!!

-............- felrobbant az agyam ettől a mondatától és le vagyok sokkolva. Sinti Jeonginnel?! Csak álmodom úgye? Biztos... Úristen ezt nem hiszem el! Sinti? Még a házi állatával sem bír el! Elágyulok ettől! Ott áltam egy helyben és semmit nem csináltam, csak az agyamban gyártam össze vissza. Addig amíg nem vettem észre, hogy ép szólit engem valaki. - Woocsi...Woocsi! Jó vagy? - nem mondtam semmit, csak bementem a szobámba úgy mintha semmi nem történt volna.