A valóra vált álom / Stray Kids ff. / ❗️CLOSED ❗️

20. FEJEZET

Hamar lefeküdtem este a szobámban, mert úgy tudom holnap kora reggel fel kell kelnem, mert lesznek biztonsági óráim vagy mi, ezért sipirc alatt el is nyomott a szép álmom.

-Másnap kora reggel-

Arra ébredtem fel, hogy egy ki*****ttul hangos izé ép a szobámban "zenél", és mire kinyitottam a szemem és a hang felé fordulva annyit láttam belőle hogy Parmi két serpenyőt fog a kezében és egy máshoz üti őket. Milyen kreatív ötlett, talán ezt kellene be tennem ébresztő hangként.
- ÉbResZtŐŐŐ! IdEjE mEg TuDnOd PáR dOlGoT aMiT iLlEnE mEgTuDnOd!

- Mi a ****!

- Mivel amúgy sincs kedvem elmondani neked újra, ezért itt van ez - 1 tonnásnyi lapokat rakott elém amit csodálkozva néztem (jó nem egy tonna csak 9991 oldalas könyv :3) - olvasd el ezeket és meg fogod tudni azokat amiket illene meg tudnód - és elment
Mire kinyítottam a könyvet, nem tudtam megszólalni - Azért erre nem számítottam... - kb. 20 szabály lehetett és pár magyarázat amiket nem szeretném felsorólni, és a többi 8874 lap üres volt :///  azt azért grat
Miután sikeresen elolvastam azt a 9991 oldalas könyvet neki láttam a reggeli rutinomhoz és sajnos még itt is van sulim -.- hogy a f-om.

-Az suliban-

Megérkeztünk a suliba, és őszintén semmi sem volt érdekes, csak a suli és a gyerekek. Aki csoportban vannak.

- Figyelj Lin. Ne beszélj másokkal, mert itt nincs olyan ember akiről azt mondhatjuk hogy megbízható - szólt hozzám Yunri

- Mindenkinek van egy csapata és egy helye. És itt mindenki csak a csapattársában bíz meg - mondta Mirae

- Különböző csapatok vannak itt, mint pl.: Blackpink, BTS, Monsta X, NCT, TWICE és Stray Kids. Meg stb.

WoW ez olyan mint a 'másik' világban csak ők nem starok. Na az zsír király :)) -gondoltam el magamba.
Ezután meghallottuk a csengőt és mindenki az osztályába ment. Én mivel ÚJ vagyok ezért bementem az igazgatóba elkérni a tudnivalókat, legalább is hogy hol lesz az osztályaim és az óráim. Miután ezzel végeztem, megkerestem az osztályomat, mert miért ne. 5 perc keresés után meg is találtam és bementem.
- Jó napot. Bocsánat a késésért, mert kerestem az osztályt - oda mosolyogtam a tanárhoz és ő így szólt

- Kérlek mutatkoz be az osztálynak és aztán ülj valahova az üres helyeken.

- Öm... jól van. A nevem Ki- már mint Lee Yonglin, 16 vagyok és természetesen ember vagyok - majd nem az egész osztály röhögöt azon hogy "EmBeR vAgYoK", én meg csak ott áltam egy darabig és mosolyogtam. Aztán mentem egy üres helyhez.

Helu és bocsi, mert nem nagyon jönnek az ötleteim és hogy ez ennyire rövid. Nem tudok mostanában könyveket tovább írni, szóval nagyon ritkán lesznek részek. Remélem megértitek, köszike a türelmet és hogy még olvassátok a könyvet :3