„Egy este kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ki is vagyok."
Emily és Maya egész életükben egy szót sem váltottak egymással, egészen egy bulin elhangzott "Merek." után...
⚠Leszbikus történet⚠
Nem hazudok, lesokkoltam. Nem tartott sokáig, eltávolodott, beharapta ajkát, majd megszólalt. -Bocsi, csak... Ahj mindegy.- -Csak mi?- -Felejtsd el.- -Nem nem kislány, hamár így lekaptál, mondd el az okát!- Sóhajtott egyet, de csak pár perc múlva válaszolt. Láttam rajta, hogy nehezen szedi össze gondolatait. -Figyelj. Szerintem ismersz, tudod, hogy nem állok meg egy fiúnál huzamosabb ideig, nem hogy egy lánynál. De amint rádnézek, elfog valamilyen érzés, ami miatt az összes fiút elfelejtem. Nem érdekel kivel járok, jártam, vagy hogy kinek kéne lennem. Ha pedig megcsókollak, azt is elfelejtem, melyik városban vagyok.-
-Emily szemszög-
Oké, ez még nekem is új volt. Mióta beszélek én így? Mayán csak annyit vettem észre, hogy nem tudja mit mondjon, úgyhogy folytattam. -Tudom, hogy sok volt ez így egyszerre és sajnálom.- -Nem, csak meglepett. Nem mellesleg nehezen hinném el, ha megkérdezném leszel-e a barátnőm, azt válaszolnád, hogy igen. Már bocs.- -Jó, akkor kérdezd meg.- néztem mélyen a szemeibe. -Lennél a barátnőm?- -Igen.- Elmosolyodott, és megcsókolt, viszont ez már tényleg annak nevezhető volt.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
