A lány tegnapról

1.rész

Kíváncsi vagyok a véleményetekre 😊🙈

Pittsburg gyönyörű hely. A Mount Diablo State, a Contra Loma Regionális Park, a Brenden Színház mind tökéletes turista látványosságnak  bizonyulnak már hallás után is. 
Engem mégis a PPG Paints Aréna vonzott a leginkább Már évek óta

Csak álltam ott. Egy szót se tudtam szólni. A dobok ritmusa, az őrjöngő tömeg, az énekes ahogy minden érzelmét, mozdulatát beleadta, hallgatta, csodálta a rajongói imádatát. Neki énekeltek. A fanok hol sirtak, hol nevettek, hol a kettő közötti állapotot vészelték át. Vakuk világítottak a felvételek megőrzése érdekében.

De kezdjük is az elején. A nevem Jane Allen, 20 éves vagyok, és Pittsburgben lakom. Egyedül. A nővérem, Rachel Allen szintén Pittsburgben él a férjével és 3 éves kisfiukkal. A szüleink egy közeli faluba élnek már évek óta. Július 18.-a van, azaz a szülinapom.
Reggel kómás fejjel keltem fel, és indultam el a munkahelyemre, egy apró kávézóba a sétálóutcán. Minden reggel ugyan úgy indult. Én nyitottam hét órakkor, majd fél nyolcra betoppant az első törzsvendég.
-Jó reggelt! A szokásos lesz Rodger?
-Jó reggelt drágaságom. Igen-igen. De kérnék még egy olyan szív alakú islert. Tudod, ma van a feleségem July névnapja.
-Igazán?
-Igen. Még nem kelt fel, úgyhogy kérhetném elvitelre?
-Ahogy kívánja. És mondja meg Julynak hogy boldog névnapot kívánok!-mosolyogtam, majd a kezébe nyomtam a rendelését.
-Felírnád a többihez?
-Hagyd csak! A ház ajándéka.
-Mi lenne velem nélküled-mosolygott rám, majd kisétált az üzletből.
-Talán, néha kifizettethetnéd az emberekkel az ételüket.-hátat fordítva Noah-t pillantottam meg.
-Hmm. Hadd gondolkozzam. Talán...hmmm. Aaah, nem.
-Jó magaddal megbeszélni?-Noah a "bandánk" tagja. Szilárdan kiáll Jamie mellett mindenben, mégha neki nincs is igaza. És ez fordítva is igaz. Ám nem igazán boldogulnak három lány ellen.
A csapatunk egyik oszlopos tagja éppen belépett az ajtón a reggeli teájáért.
-Szép jó reggelt!-Donna szemüvegét a feje tetejére csúsztatta, majd Noah-t édes "jó reggelt" csókban részesítette. Noah és Donna közel 3 éve alkotnak egy párt. Így került Noah közénk. Donna egy alacsony, szőke, csinos csajszi, akit már kiskorom óta ismerek. Noah magas, barna hajú, kedves srác, akit Donna szeret a leges legjobban. Ők a tökéletes pár.
-Ciao. A többiek merre járnak? Már itt kéne lenniük.-került beljebb Jamie is, majd rám nézett.-egy espressztót légyszi-majd szélesen elvigyorodott.
-Kiknek kéne jönnie még? Tudtommal Lia még sielni van.-néztem a kis társaságra Jamie rendelését figyelmen kívül hagyva.
-Még nem kezdtétek el?
-Hogy, ha a többiek még nem jöttek meg?-nézett rá Donna homlokát dörzsölve.
-Egy espressztót kérek-mondta ismét Jamie, majd fejébe húzta a baseball sapkáját.
-Adom már!-mire csak egy mosollyal jutalmazott.
Kisebb várakozás után bementem a raktárba, hogy kivigyem a tejszíneket. Az új tejszínek elhelyezése közben ismerős hangra lettem figyelmes.

Laying on the bathroom floor, feeling nothing
I'm overwhelmed and insecure, give me something
I could take to ease my mind slowly.

"Nem feltűnően" kirontottam a helyiségből, kezemben a kicsomagolatlan kávéba valókkal, majd óvatosan feljebb tekertem a hangerőt.
-Milyen kár, hogy elkelt az összes jegy a jövő hétre.
-Már vártam mikor rontasz ki.
-Szia Rach! Mi újság?
-Csak beugrottam a sütikért a vacsihoz-a nővéremmel már évek óta szokás, hogy minden szülinapot náluk tartunk, hisz az ő házuk elég nagy, és csak 2 embert kell elszállásolni.
-Anyáék mikorra érnek fel?
-Dél. Mikor végzel ma?
-Délben-nyitott be a főnököm, Tom, kezében a megrendelt sütikkel, majd átnyújtotta Rach-nek.
-Elengedsz?
-Még szép! Hisz szulinapod van! Azt se értem miért jöttél ma be. Holnap pedig én helyettesítelek, szóval menjetek nyugodtan bulizni-ölelt át. Tom egy 50-es éveiben járó 3 gyerekes apuka. Mindig is irigyeltem hogy 3 gyereke van. A családjával alig 2 utcára laknak innen, egy takaros házban.
-Köszönöm.
-Nincs mit! De akkor ma te is mosogatsz délig!
-Rendben!-újra bementem a raktárba, hogy kidobjam a szemetet. Kis idő múlva halk suttogásra lettem figyelmes. Kinéztem az ajtón, és a baráti társaság a testvéremmel az élen, valamiben sunnyogott. Nem sokáig foglalkoztam vele. Hamarabb mehettem haza és ez volt a legfontosabb.
A délelőtt folyamán a vendégek száma  egyre csak nőtt. Kilenctől délig kész bolondok háza volt a kávézóban. Majd  dél előtt 10 perccel megérkezett a délutános váltótársam, Aida, aki egy rendkívül kedves lány volt, és szerelmes Eathanbe. Meg is értem. Eathan nagyon jó vágású pasi. Erős, sportos alkat, szőke haj, kék szem, és magas. Nagyon magas. 
-Boldog szülinapot!!-odajött, megölelt, majd egy apró dobozt nyújtott át.
-Aida, nem kellett volna.
-De én akartam. Rajta, nyitsd ki-felnyitottam a doboz tetejét, és egy nyaklánc volt rajta, kávéscsésze medállal.
-Ez igazán gyönyörű. Köszönöm. Segítenél felvenni?
-Persze-szélesen mosolygott.
-Igazán hozzád illik.
-Köszönöm szépen-öleltem át mégegyszer, majd megszólalt a telefonom. Anya volt az.
-Szia anya, hallgatlak-megtartottam a telefont a fülemmel miközben összepakoltam.
-Pápá-suttogtam Adidának, integettem, majd kiléptem a kijáraton.
-Szivem, már itt vagyunk apával Rachelnél. Mikor érsz ide?
-Most jöttem ki, anya. Körülbelül egy  óra. Előtte otthon lezuhanyozom.
-Oke, óvatosan vezess drágám.
-Rendben, szia.
-Szia kincsem.
Mivel alig 10 percre lakom a munkahelyemtől, így gyalog járok dolgozni.
Belépve a lakásba ugyaz az fogadott mint mindig. Leó érkezésemre felállt a kanapéról, majd felém rohant.
-Hogy vagy kincsem? Kérsz enni? A mami ma visz át Rachékhez. Igen, igen-Leó egy két éves szálkás szőrű, barna színű tacskó.
A konyhába mentünk, és míg én megmelegítettem az ebédnek szánt spagettit, Leó elrágcsálta a jutalomfalatját.
Evés után gyors zuhanyzás, öltözés, majd elindultunk ketten, a kis sárga Fiat 500-asommal Rachelék háza felé. Egy kék nyári ruhát vettem fel, hozzá telitalpú,fehér fonott szandával, táskának pedig egy fehér kis táskával, és az Aidától kapott nyaklánccal.
Mire odaértünk már mindenki ott volt. Leparkoltam anyuék kocsija mellett, majd kiszálltam, kiengedtem Leót, aki mellettem haladva jött az ajtóig. A nyárhoz méltóan kerti partyt tartottunk. Végig sétáltunk a házon, majd Leó az unokaöcsémet, Tiagót meglátva elszaladt, hogy játszhasson a fiúval.
-Szia Jane néni!
-Szia drágám! Ne adj neki semmi kaját, jó?
-Rendben.-Tiago tiszta apja volt. Barna haj, már előre látható magas testmagasság, és apjához híven, ő is jégkorongozik a Pittsburgi Pingvineknél. Anyjától  csodás zöld szemét, és legtöbb tulajdonságát örökölte.
-Jane!
-Szia apa! Jól nézel ki!-öleltem át, majd puszit nyomott a fejemre.
-Menj,  köszönj anyádnak!
-Szia anyuci!
-Megjöttél hát! A szülinapos! Hogy elrepült az idő! Már 20 éves lettél! Jó lenne már egy férj is! Mint a nővérednek.
-Szia anya. Oké, megyek segítek Rachnek.
-A konyhában van!
-Miért van rápörögve anya a férj témára?
-Mert unokát szeretne.
-De neked is lesz még, nem?
-De. De azért 3 vagy 4 csak jobb mint a 2.
-Férjjel még nem biztos hogy gyerekem is lesz.
-De nagy rá az esély.
-Áááh. Hát megjöttél Jane!
-Alec, hát itt vagy! Szia.-a szokásos ölelés. Alec Cunningham a Pittsburg Penguins 87-es játékosa, sötétbarna haj, barnás-zöld szem, a nővéremtől másfél fejjel magasabb, és a világon az egyik legszerelmesebb párt alkotják. Mrs. Cunningham próbál minden egyes meccsen kinnt lenni, és szurkolni párjának.
-Kivinnéd a salátát?
-Persze! A hűtőbe van?
-Ahha. Köszönöm.-lassan lépkedtem a kert felé, a padlót néztem, féltem hogy elesek. Kilépve a nyitott üvegajtón a 6 fős baráti társaságot pillantottam meg, beépülve a család közé. Noah, Donna, Eathan, Jamie, Lia, és Olympia, aki a kezében egy szülinapi tortát tartott.
-Mi folyik itt?