A lány tegnapról

3.rész

Az arénába menet úrrá lett rajtam a félelem és az izgulás.
-Jól vagy Jane?
-Ahha. Csak izgulok nagyon. Sose találkoztam még a báttyáddal. Főleg hogy ki is ő.
-Mostanában én sem ismerek rá. Velünk ugyan úgy viselkedik, de valami megváltozott benne. A rajongókkal kedves, de mindig figyel rá, hogy legalább egy az ágyában kössön ki.
-Ezt nem értem. Legutóbb nem így meséltél róla.
-A lényeg, hogy ne vedd komolyan, hogy mit mond rólad, vagy neked. Tudja mivel kell levarázsolni a bugyikat. Nem szeretném ha téged is elvarázsolna ebben az állapotban.
-Ne aggódj, vigyázok magamra. Meg te is ott leszel, nem?
-Egy ideig, igen. Utána mennem kell, mert randim lesz. De Shawn nem tudja, ne áruld el neki.
-Randii? Kivel?
-Egy sráccal a suliból. Itt tölti a nyarat a családjával.
-Éjszakai randi?
-Akkor a legjobb. Kevés paparazzi, nyugodtabb a város, és nagyon szép a kivilágítás miatt.
-Remélem jól fogod magad érezni.
-Megérkeztünk.
-Ne is mond. Mindjárt összeesek.
Kiszálltunk, majd 5 perc sétálás után az épület mögötti bejárati ajtónál álltunk.
-Jake! De jó hogy újra látlak! Hogy vagy?
-Aaliyah! Jó hogy itt vagy! Minden a legnagyobb rendben! Te?
-Tökéletesen! Hadd mutassam be a barátnőmet, ő itt Jane. Jane, Jake, Jake Jane. Jake Shawn testőre, emellett nagyon jó barátunk.
-Örülök hogy megismertelek!-karomat kézfogásra nyújtottam, ehelyett Jake magához húzott és megölelt.
-Én is nagyon örülök! Aaliyah már mesélt rólad. Remélem még találkozunk, menjetek lányok!
-Én is remélem!-elváltunk egymástól, majd egy mosoly kíséretében ott hagytuk a kedves "idegent".
-Készen állsz?
-Azt hiszem nem.
-Akkor indulás! A koncert után megyünk Shawnhoz. Ha megfelel
-Természetesen. Te vagy ebben jártas.
-Elfoglaljuk a helyünket, gyere.
Csendben de rettentő nagy figyelemmel haladtam Aaliyah után, aki a színpad szélére vezetett.
-Ohh, Andrew! Szia!
-Aaliyah! Hát ide értél! Shawn látni szeretne a fellépés előtt.
-Ohh, rendben. Az öltözőbe van?
-Persze.
-Nem baj ha most itt hagylak?-felém fordult, majd kérdőn nézett rám.
-Nem, persze. Menjcsak!-megfogta a kezem, majd sietősen távozott. Andrew felé fordultam, aki mosolyogva figyelt.
-Szia, én Jane Allen vagyok. Aaliyah egy barátja.
-Hello, én Andrew Gentler vagyok. Shawn menedzsere és jó barátja.
-Nagyon örülök Andrew!
-Szint úgy! És mi szél hozott? Talán nem egy rajongó?
-Igazából Aaliyah-tól kaptam a jegyet-fogtam meg a nyakamba lévő jegyet-mondjuk hogy rajongó igen. Nagyon szeretem amiket ír. Teljesen oda vagyok a hangjáért.
-Bocsáss meg, de nem tudok elmenni amelett, ahogy fogalmazol.
-Miért, mi rosszat mondtam?
-Szokatlan hogy egy rajongó nem rögtön a kinézetére tér ki, és hogy mennyire szereti őt.
-Elképzelhető, de nem szeretek előre ítélkezni, amíg nem ismerem valakinek a személyiségét.
-Megjöttem!
-Igazán más vagy. De jó értelemben.
-Köszönöm, azt hiszem.
-Megyek megnézem ezt a jó madarat. Érezzétek jól magatokat lányok. Remélem még találkozunk-ránk mosolygott, majd eltűnt a folyosón.
-Egészen érdekes lehetett a beszélgetésetek.
-Majd elmesélem. Jake!
-Mizu lányok? Lehetek ma a kísérőtök?
-Megtisztelnél, Jake! Nem megyünk a helyünkre?
-Hát persze. Nemsokára jön Shawn.
-Jake! Hogy hogy gárdedámoskodsz? Sose szoktál!
-Két ilyen csinos lányt nem hagyhatok egyedül. És remélem jó beszélgető partnerek vagytok.
-Kérlek. Nálam jobban senki se tud beszélni. Maximum Jane.
-Van valaki aki még nálad os cserfesebb? Igazán meglep.
-Nem vagyok cserfes! Csak szeretem megosztani a fontos dolgaimat.-tettetett felháborodással fordultam feléjük.
-Rendben, akkor mesélj magadról.-egy széksorhoz értünk, ahol 12 szék volt kirakva. Helyet foglaltunk az első sorba, hisz ma csak mi hárman fogunk itt ülni.
-Jó. Jane vagyok, 20 éves, és szeretem a jégkorongot. Elég lesz? Úgy izgulok, hogy még levegőt se kapok.
-Te is "szerelmes" vagy belé?
-Nem mondanám. Ő a kedvenc előadóm. A zenéit szeretem.-igazából még sose néztem utána, hogy miket szeret, nem követek rajongói oldalakat, nem nézegetem a félmeztelen képeit (bár láttam egy párat, és meg kell hogy mondjam, hogy elragadó)- miért lennék bele szerelmes, ha nem ismerem a személyiségét?
-Kérdezz meg akárkit, aki ma itt megjelent.
-Azért nem hiszem hogy mindenki..
-Majd meglátod. De azért remélem a melltartókat ma kihagyják.
-Tessék?-értettem elsőre, de nem hittem a fülemnek-valaki feldobálja a melltartóját?
-Megesett már párszor-zavartan megvakarta a tarkóját-de tényleg csak pár alkalommal.
-Szerintem én inkább magamon hagyom.
-Jó döntés.
Aaliyah izgatottan fészkelt.
-Izgulsz?-fordult felém.
-Nem kérdés. De látom, te is. Pedig már annyiszor láttad.
-Ez igaz, de minden koncertje más és más. Mindig szorítok neki, hogy minden rendben menjen.
-Jake! Nem készítesz rólunk egy közös fotót?
-De,persze. Add csak a telefonod.
A színpad széléhez álltunk, és egymásba karoltunk.
-Csííz. Most vegyétek le a jegyet. Legyen egy sima kép is.-én az enyémet a táskámba tettem, míg Aaliyah odaadta Jake-nek.
-El ne felejtsétek vissza venni. Addig amíg együtt mozgunk nem para, de utána is mindenki tudja hogy miért járkáltok bennt. Vagyis csak te, Jane.
A kislányt már mindenki ismeri.
-Jake! Mondtam már hogy ne hívj így.
-Én meg mondtam hogy mindig így foglak hívni.
-Nézzétek! Már jön is!-Aaliyah felpattant, és tapsolva mosolygott a bátyjára-imádni fogod!
Amint megjelent a színpad szélén, felvette a gitárját és üdvözölte a rajongóit.
-Hello Pittsburg! Remélem remekül vagytok!
A hangszerek együtt szólaltak fel, a fények úgy villogtak, hogy az ember szeme is belefájdul. És akkor felcsendült a Nervous kezdő akkordja. Csak álltam ott. Egy szót se tudtam szólni. A dobok ritmusa, az őrjöngő tömeg, az énekes ahogy minden érzelmét, mozdulatát beleadta, hallgatta, csodálta a rajongói imádatát. Neki énekeltek. A fanok hol sirtak, hol nevettek, hol a kettő közötti állapotot vészelték át. Vakuk világítottak a felvételek megőrzése érdekében. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, ahogy dalról dalra, a közönség megszólaltatásával szinte uralta az egész csarnokot.
Hát ő volna Shawn Mendes.